28.Fejezet

Hajnalban különös ébresztőt kaptam az én hűn szeretett Harrymtől.Rám ugrott az elmebeteg állatja,majd megcsókolt.Úgy megijedtem,hogy a földön kötöttünk ki mindketten.
-Te meg mit keresel itt?!
-Nem bírtam tovább nélküled...-nézett rám aranyosan,még mindig rajtam ülve.
-4:20-kor így kell letámadni?!-még mindig alig bírtam megszólalni a sokktól.
-Bocsánat...-megcsókolt.Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni...nem hiszem el,hogy képes volt hajnalban lejönni hozzám.A szívem egyre hevesebben vert,és ezt ő is észrevette,majd nevetni kezdett.
-Izgatottak vagyunk,izgatottak vagyunk?!-nevette el a végét.
-Shh...-csendesítettem el,majd megcsókoltam.Harry felkapott,majd felvitt a szobájába.Olyan erővel dobott az ágyára,hogy akaratlanul is sikítottam egyet.Erre Zayn berontott a szobába.
-Úristen,mi történt?!-nézett ránk megrémülve Zayn.
-Se..semmi....-kezdtem el röhögni.
-Akkor mit sikítozol...?!Amúúúgy nem úgy volt,hogy a kanapén alszol?!
-Az előbb hoztam fel...-nevetett fel büszkén Harry.
-Ahha...oké...öm...halkabban...nem szeretném azt hallgatni élő egyenes adásban.hogy ti most éppen mit csináltok...-rám nézett,majd elkezdte a padlót szemlélni.
-Okéoké...-mosolygott rám Harry egy kanos vigyorral,majd kiparancsolta Zaynet a szobájából.Harry rögtön rátért a lényegre.
-Harry...hé...Harry...ne...-szólaltam meg 2 csók között.
-Miért ne?!-nézett rám meglepődve Harry,közben tovább csókolgatott.
-Harry komolyan...sajnálom Zaynt...-bámultam magam elé a semmibe...
-Ugyan már!Miért?-nézett rám vigyorogva és közben játszotta a durcás gyereket,amiért félbeszakítottam a "játékát".Nem sokáig bírtam én se röhögés nélkül...megöleltem,de közben felsóhajtottam...
-Beszélnem kell vele...-szólaltam meg halkan.
-Hogy mi?!Oh nem...,most csak az enyém vagy,erre a pár órára...-mosolyodott el Harry.
-Nem Harry...muszáj beszélnem vele...-lehajtottam a fejemet,majd folytattam.-most...
-Ange...minden rendben?!-emelte fel a kezével a fejemet.
-Ühüm...-bólogattam,majd megcsókoltam.
-Na jó kapsz 15 percet.-mosolyodott el Harry,majd lefeküdt az ágyra.Én rögtön Zayn szobáját céloztam meg.Miután odaértem az ajtajához,bekopogtam hozzá.
-Nyitva van!-szólalt meg Zayn.
-Szia...-csuktam be magam mögött az ajtót.Miután Zayn meglátta,hogy én vagyok az,lehajtotta a fejét.-Mi a baj?!Mostanában olyan furcsán viselkedsz,főleg,ha a közelemben vagy...-sóhajtottam fel,majd leültem mellé az ágy közepére.
-Één...nem tudom,hogy fogalmazzam meg...-nézett rám szomorúan a nagy barna szemeivel.
-Röviden,lényegre törően...-mosolyogtam rá.
-Szeretlek...-szólalt meg tiszta vörös fejjel.
-Zayn...ez jó vicc volt,na mi a valódi oka a viselkedésednek...?!
-Ange...szeretlek...mindennél jobban...kellesz nekem...
-Zayn...te is tudod nagyon is jól,hogy én Harryt szeretem...és semmi pénzért,meg nem csal...-megcsókolt.Abban a szent másodpercben ellöktem magamtól.-Normális vagy?!-kezdtek el folyni a könnyeim,majd kimentem a szobájából.Kint a folyóson leültem,és elkezdtem sírni...közben azon gondolkodtam,hogy ezt,hogy fogom Harryvel közölni.Már vagy 10 perce sírhattam,amikor Lou ment volna le az emeletről,de mivel látta,hogy sírok rögtön a segítségemre sietett.
-Ange...-letörölte a könnyeimet.-mi a baj?!-leült elém törökülésbe,majd megfogta a kezemet.
-Se...semmi...-kezdtem el újra sírni.Nem mertem elmondani neki,hogy mi is történt valójában.
-Harry tud róla,hogy itt sírsz?!-nézet rám együtt érzően.
-Nem...-szólaltam meg szipogva.
-Akkor gyere...-felsegített,majd bekísért Harry szobájába.-Hé cica...találtam egy eltévedt báránykát...-biccentett a fejével rám,majd leültetett Harrynek az ágyára,adott egy puszit és elment.
-Ange...édesem...mi a baj?!-guggolt le elém Harry.
-Semmi...-kezdtem el sírva csóválni a fejemet.Harry fogta magát,majd megölelt.A pólója a mellkasánál enyhén szólva vizes lett...Mikor látta,hogy lenyugodtam,újra megkérdezte.
-Mi a baj?!Zayn mondott neked valami olyan dolgot?!Vagy mi..?!-nézett rám aggódva.
-Nem...-hazudtam neki...ettől még rosszabbul éreztem magamat.-ha...haza akarok menni...-közöltem Harryvel sírva.Harry bólintott egyet,majd összeszedtük a cuccaimat,és lementünk a földszintre megkeresni Lout.
-Lou...hazavinnéd Anget?!
-Persze...csak gyere ide egy pillanatra.-mondta Lou Harrynek,így mindketten bementek a konyhába.A lépcső felől lépteket hallottam,így odanéztem...Zayn volt az...rögtön bementem sírva siettetni a fiúkat,majd elindultunk.Egész úton az volt a téma,hogy miért sírok.Végül reggel 6-ra hazaértem.Harryék bekísértek.Mikor felértünk az emeletre,enyhén szólva meglepődtünk,főleg én és Harry.
-Khm...-köszörülte meg Harry a torkát.Justin min.2 lépést tett hátrafelé Gemmától,majd zavarodottan ránk mosolygott,de hamar eltűnt a mosoly az arcáról,miután meglátott engem.
-Hugi...mi...mi történt?!Miért sírsz?!-aggódva nézett rám.Egy 'majd elmondom' nézéssel ránéztem,majd megöleltem.
-Tudom,hogy most nem a legjobbkor szólalok meg,de Gemma ti jártok?!-szólalt meg Lou,mire mindketten elkezdtek mosolyogni...egy halvány mosolyt csaltam az arcomra,majd elbúcsúztam Harrytől és Loutól.Harry mégegyszer megcsókolt,elköszönt a nővérétől és visszamentek a házukba.
-Na mi a baj hugi?!-nézett rám aggódva Justin.Nem válaszoltam semmit,csak ránéztem Gemmára,aki vette a célzást és eltűnt...Justinnak részletesen beszámoltam mindenről...