10.Fejezet

*Csengettek*
-Zayne,Liam!Sziasztok!
-Szia Ange,Harry?
-fent van,szólok neki,egy pillanat,addig gyertek be.-mondtam nekik mosolyogva,majd felmentem Harrynek szólni.
-Szia Ange!-köszönt,majd elkezdte ütögetni mellette az ágyat,hogy oda üljek le.Miután leültem,rám mászott.
-Ha...Ha...Harry...hé...ne...-két csók között próbáltam kinyögni egy-két szót,nem sok sikerrel.Pár másodperc után lemászott rólam.
-Miért nem akarod?-nézett rám nagy szomorú szemekkel,majd leült az ágy szélére.
-Lent vár rád Zayn és Liam...-néztem rá mosolyogva,majd átöleltem hátulról a nyakánál fogva.
-Mért nem ezzel kezdted?
-Ezt próbáltam elmagyarázni,de egy Harry Edward Styles nevezetű férfiú nem nagyon törődött ezzel...-kacsintottam rá egyet,majd adtam neki egy puszit.
-Csak HARRY STYLES!-röhögve kiabálta,majd megcsókolt,megfogta a kezemet és lementünk a földszintre.Mikor lementünk meglepődve néztük,hogy Mandy és Liam eltűntek.Zayn csak nevetve a nappalira mutatott,ahol éppen "ismerkedtek" egymással.
-Hé Liam,ismerkedsz a...,inkább egy magyar nyelvvel?-Harry röhögve ordította oda Liamnek,aki hátrébb lépett min. 2 lépést Mandytől.
-Végre előkerültél!-szólalt meg Liam tiszta vörös fejjel.
-Elő...na,mit szeretnétek?
-Csak megnézzük,hogy hogy van a kedvenc énekesünk...nem szabad?-vágta rá Zayn és Liam nevetve.
-Na már megint milyen szívességről van szó?-nézett mosolyogva rájuk Harry.
-Nem szívességről,hanem egy utazásról.
-Hogy miről?-erre már én és Mandy is felfigyeltünk.
-Harry Styles irány Los Angeles!-kiáltották mosolyogva a fiúk.Harrynek is egy orbitális mosoly keletkezett az arcán,majd rám nézett és rájött,hogy ez azt jelenti,hogy távol kell lennie tőlem x ideig.
-Ahha...ez jó,meg minden,de mennyi időre?És egyáltalán mikor?És Angelinával mi lesz?
-1 teljes hónapra pajtás,jövőhét szombat,és sajnálom,de nem jöhet velünk,se Ange,se Mandy és Hannah se.-mondta megértően Zayn.
-De én...-ennyit bírt kinyögni Harry,majd rám nézett könnyes szemekkel.
-Majd kibírod nélkülem valahogyan...-kezdtem el sírni.
-Aj,gyerekek,majd túlélitek valahogyan...,vagyis reménykedjünk benne...-jött le a lépcsőn Justin,aki eddig végighallgatta a beszélgetésünket.Odalépett hozzám és Harryhez,átkarolt minket,majd megszólalt.
-Kedvenc kis leendő sógorom,viszont,ha távolléted alatt,valami olyat teszel,ami hosszútávon fájna a drága hugicámnak,akkor teszek róla,hogy neked is fájjon!-rákacsintott Harryre,majd megpuszilt engem és bement a konyhába.Harry rám nézett megrémült fejjel,hirtelen köpni-nyelni nem tudott.
-Segítség!-súgta oda nekem.Én válaszképpen,csak felnevettem és megcsókoltam.Egyszercsak megszólalt röhögve Justin,miközben a konyhában az ablakból kifelé bámult.
-Azt hiszem nem működik a csengő!-már annyira nevetett,hogy folyt a könnye.
-Drága bátyuskám,ugyan miből gondolod te azt?-néztem rá értetlenül.
-Abból,hogy Louis és Hannah már fél órája nyomogatják,és még mindig nem szólalt meg!
-Te hülye állat,mért nem engedted be őket?!-Justin mosolygott egyet,majd elment,Harry végre mert levegőt venni,én meg közben odafutottam az ajtóhoz és beengedtem Hannahékat.
-Sziasztok,gyertek be!
-Mért nem engedtél be minket?-kérdezte Hannah kisírt szemekkel.
-1.Nem működik a csengő,2.a bátyám meg  idióta,amúgy látom nálatok is Los Angeles láz tombolt.-néztem rá Harryre.
-Az...-hajtotta le Hannah és Louis a fejüket,majd Lou odahúzta magához Hannaht,és megcsókolta.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de szerintem használjuk még ki ezt az egy hetet!-szólalt meg Niall,Lou és Hannah háta mögül.
-Oké!-adtuk rá az egyhangú választ,majd leültünk a nappaliban beszélgetni,aminek az lett a vége,hogy röhögőgörcs után röhögőgörcs támadt rá mindenkire.A fiúk mikor már megunták a röhögést,elkezdtek táncolni,közben,nem tudom,hogy honnan,de előkerült pár pia,szóval mindenki kidőlt.Aminek az lett a vége,hogy Harry és én a szobámban kötöttünk ki,az ágyamon és igen...összeálltunk,mint 2 kicsi Lego.(a többit a fantáziádra bízom!;) )