Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem,viszont enyhítette a fájdalmamat,hogy Harry itt van mellettem.
-Jó reggelt!-rám mosolygott,majd megpuszilt.
-Szia!-mosolyogtam vissza.
-A tegnap este...izé...szóval...-miközben Harry próbálta elmondani a mondatot,Lou bejött a szobába egy takaróba becsavarva.
-Üdv kölykök!Hogy telt az éjszaka?-egy hatalmas vigyor keletkezett az arcán.
-Azt a szót,hogy kopogás,már hallottad cicafiú?-röhögve kérdezte Harry Lout.
-Édesem...IGEN!De most siettem hozzád,mert hallottam valakitől,hogy az én drágaságom megcsal ezzel a lénnyel!-mutatott rám röhögve Lou.
-Bocs kicsi cicám,de kell egy kis változatosság,amúgy úgy tudom,hogy te is folyamatosan megcsalsz,egy Hannah nevű lénnyel!-A két fiú már meghalt a röhögéstől,egyszer csak Niall toppant be.
-Hey!Na mi volt este?-a mondat végét elnevette.
-Megtudhatom,hogy mért kérdezi mindenki ezt?-néztem rájuk értetlenkedve.
-Az van,hogy lehet,hogy kicsúszott a számon,hogy mit tervezek estére veled kapcsolatban...-vakargatta tarkóját Harry...
-Szuper!Van olyan dolog,amit csak nekem mondasz el és nekik nem?-már nagyon dühös voltam,a fiúk közben kiszivárogtak a szobából.
-Van...-egy nagyot sóhajtott,mélyen a szemembe nézett,s így szólt...-Szeretlek!-az arcán egy kis mosoly keletkezett.Reakcióképpen megcsókoltam.
-----------------------
-Szeretlek,vigyázz magadra!-mégegyszer megcsókolt,majd felszálltak a gépre.Hannahval és Mandyvel nagy nehezen elhagytuk a repülőteret,a taxiban az egész utat végigbőgtük.Nos igen...1 teljes hónap Harry és a fiúk nélkül.Még tegnap megbeszéltük Hannahval és Mandyvel,hogy ma Hannahnál alszunk.A sok sírástól úgy elfáradtunk,hogy szinte rögtön elaludtunk.Hajnali 3-kor a telefonom ébresztett fel.
-Hallo?-szólaltam bele a telefonba kómásan.
-Ange,úristen,de jó hallani a hangod!
-Harry?-az álmosságtól lassan estek le a dolgok.
-Igen,de ugye nem zavarok?
-Végülis...hajnali 3 van!-szóltam bele a telefonba.
-Jaj,tényleg,bocsi...na de csak azért hívtalak fel,mert közölni szerettem volna veled,hogy szerencsésen megérkeztünk,és hogy szeretlek!-hallottam a hangján,hogy elmosolyodik.
-Én is téged!-elkezdtek folyni a könnyeim.-na de most megyek!Szia.Szeretlek!-mondtam szipogva,majd letettem.Nagy nehezen sikerült újra visszaaludnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése