12.Fejezet

Már 2 hete elmentek a fiúk. Belehalok a hiányukba. Amióta nincs itt Harry a suliban is rosszabbul teljesítek. Mostanában alig hív fel.. nagyon hiányzik.
-Szia hugi!

-Justin... légyszi eljössz velem vásárolni?-néztem rá a nagy zöld szemeimmel.

-Ahj, Agne... kérd meg Hannaht!

-De Hannah beteg!-néztem szomorúan Justinra, majd lehajtottam a fejemet.

-Na jól van... gyere, megyünk!-mosolyodott el Justin. Miközben sétáltunk a pláza felé sok mindent megbeszéltünk, ezt csak Justin telefonja zavarta meg.

*Justin szemszöge*

-Hallo?

-Szia Justin, Lou vagyok.

-Szia Louis, hogy-hogy engem hívsz?-Ange értetlenkedve állt mellettem.

-Figyelj, amit most mondok, NEM mondatod el Ange-nek!-Lou hangján lehetett hallani a komolyságot, ami elég ijesztő volt számomra. Sóhajtott egyet, majd folytatta... -Harryről van szó...

-Mit csinált?-egyre idegesebb lettem, Ange arcán felfedeztem egyfajta félelmet. Ezért megöleltem, majd tovább hallgattam Louist.

-Nagy hülyeséget.

-De mit?-már ordítottam a telefonba... Ange arcán pár könnycsepp perdült le...

-Volt egy fellépésünk és utána autogramosztásnál egy csaj lesmárolta Harryt, ő meg hülye idióta módon visszacsókolta... és...

-Hogy mit csinált?-vágtam bele Lou szavába.-Üzenem neki, hogy ha még egyszer hozzányúl Ange-hez, megölöm!-kinyomtam a telefont. Ange sírva, de mégis reménykedve rámnézett.

-Sajnálom hugi!-fogtam és magamhoz szorítottam.

*Ange szemszöge*

Félek... nem tudok semmiről semmit. Fel kell hívnom Lout most, Miután hazaértünk, felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót... majd felhívtam Louist.

-Lou kérlek, mond el, hogy mit mondtál Justinnak!-sírva kérleltem Louist.

-Ange...-sóhajtott egyet, majd folytatta-nem akarom, hogy valami hülyeséget csinálj, szóval nem...

-Lou... kérlek... akkor legalább őszintén válaszolj, oké?

-Igen...

-Megcsalt engem Harry?-már szabályosan bőgtem. Lou sóhajtott egyet, majd válaszolt.

-...Sajnálom Ange...-1 másodperc alatt több milliárd darabra tört szét a szívem. Hát elhagyott... nem szeret... miért pont így kell véget érnie ennek a történetnek?

-Ange... ott vagy?

I... i... igen...-válaszoltam bőgve.

-Ange figyelj rám... nem az ő hibája!

-Lou... ne... kérlek ne... nem akarok többé róla hallani...

-De Ange... hallgass meg!

-Szia Lou!-majd letettem a telefont. Ennyire még talán sosem sírtam. Justin dörömbölt a szobám ajtaján, így beengedtem. Rögtön elmondott nekem mindent. Én meg éreztem, hogy a szívem lassan teljesen felmondja a szolgálatot.

*Harry szemszöge*

Mikor Lou beszélgetett Justinnal és Angelinával, ott ültem mellette... és hallgattam a reakciókat. Miután Ange kijelentette, hogy nem akar többé rólam hallani, összetörtem... miért... miért vagyok ilyen hülye tróger disznó?!?!? Fájdalmat okoztam egy olyan embernek, aki megbízott bennem... Nagyon dühös voltam magamra, mérgemben elkezdtem ütögetni a falat.

-Normális vagy? Mit csinálsz te idióta?-ordított rám Niall.

-Ha Ange szenved, akkor én is.

-De a falnak ne kelljen már szenvednie, vagy még több ártatlan "személyt" meg akarsz bántani?-Niall arcán azt láttam, amit pillanatnyilag az összes fiú arcán látok... utálatot...

-Fel kell hívnom Ange-t!

-Te normális vagy? Tudod hogy összetört?! Alig bírt a telefonba beszélni a sírástól... Értsd meg... idő kell neki...-kiabált velem Lou.

-Igazad van...

*Ange szemszöge*

2 napja csak bőgök... nem pont ilyen őszi szünetről álmodoztam...

*Csengettek*

-Nyitom!-kiáltott fel Justin...-a szobájában van.-mondta valakinek, majd bement a szobájába.

-Ahj Ange! Sajnáljuk!-Hannah és Mandy volt az. Megöleltek, én meg persze újra bőgtem.
-Ange... emlékszel arra, amikor Arnold elhagyott egy csaj miatt 2 év után? És te öntötted belém a lelket?-kérdezte Mandy.

-Igen...-szipogtam.

-Na gyorsan látni szeretném azt az Angelinát! Ahogyan te fogalmaztál, akkor: "Pasi és busz után sose fuss! Mindig jön a következő..."-majd megölelt. Közben Hannah telefonja megszólalt, Lou volt az, kihangosította.

-Szia cicám!

-Szia Lou!-mosolyodott el Hannah.

-Hiányzol!

-Te is nekem, de nagyon!

-Figyelj... Ange hogy van?

-Nagyon rosszul...-rám nézett Hannah, majd folytatta...-2 napja csak sír.

-Figyelj... Harry akar veled beszélni, odaadhatom neki a telefont?-Hannah rám nézett, majd beleegyezett.

-Hannah... szia...-mikor meghallottam Harry hangját, a szívem olyan gyorsan kezdett verni, mint még soha... Mandy átkarolt, majd megfogta a kezem nyugtatásképpen.

-Szia...

-Figyelj én csak... tudom, hogy most utál mindenki, de a csaj smárolt le engem...-nem bírtam tovább, meg kellett, hogy szólaljak.

-Te meg visszacsókoltad!-szólaltam meg bőgve.

-Ange? Ange... figyelj... én sajnálom...

-Nem érdekelsz...-mondtam sírva, majd lefutottam a nappaliba.

-Ange kérlek!

-Harry, már elment...-mondta Hannah Harrynek, majd elköszöntek a fiúktól és utánam futottak...