13.Fejezet

A nappali közepén ültem bőgve.Egyszerre olyan sok gondolat mászkált az agyamban,hogy megfájdult tőle a fejem...Hannah és Mady rögtön odaültek mellém.
-Ange...ne sírj...kérlek,hallgass meg...-szólalt meg Hannah.
-Ha Harryről van szó,akkor légyszi ne is folytasd...-néztem rá bőgve,erre Hannah fogta magát,és megbökte az oldalamat.
-Áú...ez mire volt jó?-kérdeztem tőle szipogva.
-Édes drága egyetlen Angelinám...nem bujdoshatsz örökké...-megfogta a fejemet a két kezével Hannah,majd maga felé fordította...-szóval mielőtt megszólalnál hallgass meg.Egy baráti tanácsot adok csupán,viszont azt a helyedben jól meggondolnám...BESZÉLJ HARRYVEL!-nézett rám a nagy kék szemeivel,majd elkezdte rázni a fejemet,és megölelt.
-De én nem bírok...,egyszerűen,nem akarok többé róla hallani...
-Ange...figyelj rám...szereted?-kérdezett nagyra nyílt szemekkel Mandy.
-én...én...nem tudom...-kezdtem el sírni...-egy biztos,hogy ő nem szeret engem...
-Ange!Hé...ne mondj ilyet...szeret téged...és az előbb is elmesélte részletesen,hogy mi történt,csak beszélned kéne vele,csak végig kéne hallgatnod...légyszi...-nézett rám kiskutyaszemekkel Hannah.
-Ange a legjobb az lenne,hogyha most felhívnád és megbeszélnétek,így még mi is tudnánk segíteni neked...-mosolygott Mandy.
-de én...-nem hagyta Hannah,hogy végigmondjam...már hívta is a telefonján Harryt,persze kihangosította...
-Hallo?
-Szia Harry,Hannah vagyok!Ja és csak halkan megsúgom,hogy nézőközönségünk is van!
-Ange is ott van?-hallottam a hangján,hogy reménykedik,hogy igent mond Hannah.
-is...-válaszolt mosolyogva Hannah.
-Ange...légyszi...Hallgass meg!Kérlek!Szeretlek,értsd meg,én csak annyit kérnék,hogy elmagyarázhassam a történteket...-a végén már szipogott.
-Harry te sírsz?!Amúgy szia Hannah!Ja...és többiek...-kiabált bele Lou a telefonba.-Amúgy,ha rám hallgattok,akkor Hannah és Mandy szépen kivonul a szobából,és ti meg megbeszélitek a dolgokat.-okoskodott Lou a telefonba.
-É...é...én...erre nem vagyok most pillanatnyilag képes...-kezdtem el sírni...-kell még egy kis idő,hogy feldolgozzam...
-De Ange...mennyi...?Csak ennyit árulj el nekem!-Harry hangján is lehetett hallani,hogy sírt.
-Nem tudom...-kész voltam...A sírástól már az elájulás szélén álltam.
-Hé Ange jól vagy?-Hannah aggódva megfogta a kezem...én válaszképpen,csak kinyögtem egy halk nemet,majd a lányok felültettek a kanapéra.
-Hé...lányok...hé...mi van?Minden rendben?-Lou kérdezgetett idegeskedve.
-öm...Ange rosszul lett,de mindjárt jobban lesz...reméljük.-nézett rám Mandy aggódva.
-Amúgy Harry?-Hannah kíváncsian kérdezgette Lout.
-Elment a szobájába sírva(!!!)...azt mondta,hogy Ange miatta van olyan állapotban,amilyenben éppen van,és ha Ange szenved,akkor ő is szenvedni fog...
-Figyelj Lou...-szólaltam meg szipogva...-szerintem menj utána,mielőtt még valami hülyeséget csinálna...-újra elkezdtek patakokban folyni a könnyeim.
-Okéoké.Sziasztok!-elköszönt Lou,majd letette.

*Harry szemszöge*

-Harry,Harry...légyszi engedj be!Kérlek!-Lou dörömbölt az ajtómon.
-Nyitva van!-szólaltam meg.
-Harry figyelj ide...ne sértődj meg,de mindenki tudja,hogy hülye vagy,amúgy mindenki követ el hibákat...!
-De ekkorát?Lou...tudom,hogy az lesz a vége,hogy nem bocsájt meg...
-Harry!Figyelj már rám te idióta!Nem azt mondta,hogy nem szeret,hanem azt,hogy idő kell neki!-csapott a lábamra Lou.
-utál engem...
-Te hallod egyáltalán,hogy én mit mondok?Harry figyelj már rám!-Lou belevágott egy hatalmasat a hasamba.
-Áú...te hülye barom...a hasam...
-Bocsi,de csak így bírtam elérni,hogy figyelj rám...szóval...HÜLYE vagy!És szeret téged,csak egyenlőre meg kell magát győznie arról,hogy bízhat benned.
-De én...
-Kuss Harry,most én beszélek!Szóval,most szépen elindulunk riportot adni,majd utána rávesszük Liamet és Zaynet,hogy hívják fel a lányokat,oké?
-igen...
-Na ez a beszéd!-ölelt meg Lou.
-Fiúk siessetek!-kiabált be Niall,majd visszafordult.-Harry te sírsz?
-Igen...de hagyjuk...menjünk riportot adni...
-Oooké...-szólalt meg Niall,majd elindultunk.

*Ange szemszöge*

-Hugi,hé...hugi...ébresztő!
-Mi,mi van?-szólaltam meg kómásan.
-Hé...halkabban,még felébreszted a lányokat.Amúgy Zayn keres téged.-majd odaadta Justin a telefonomat.
-Szia Angee!
-Szia Zayne!
-Hé...kislány...hiányzik a tök fejed!-röhögött bele a telefonba.
-A tiéd is nekem....-mosolyodtam el.
-Amúgy hogy vagy?Hallom gondok vannak?
-Voltam már jobban is...,amúgy légyszi ne beszéljünk róla!
-Ange...értsd meg...én csak jót akarok neked...!
-Tudom,de...
-De?
-Nem tudom...-sóhajtottam fel.
-Ange,akkor most elmesélem részletesen a történteket,te meg meghallgatsz szépen!Szóval...-elkezdte mesélni,hogy hogyan is történt az a szörnyű nap,ami mindent elrontott köztem és Harry között.Miközben mesélt néhányszor megállt és megkérdezte,hogy folytassa-e...a végén elmesélte Zayne az egészet...
-Talán mégis szeret?-szólaltam meg sírva.
-Ange...mi az,hogy talán?!Tuti!Imád téged,mindennap min.50-szer emleget téged...én megtettem,amit tudtam...remélem segítettem valamennyit...
-Zayn...köszi...-szólaltam meg szipogva.
-ugyan már...ez természetes...-hallottam Zayne hangján,hogy elmosolyodik.-Na de picúr...mennem kell...vigyázz magadra,és fogadd meg amit mondtam!Szia!-köszönt el,majd letette.Közben Mandy beszélt Liammel.Hannah a háttérben mutogatott az órára.Miután Mandy letette a telefont,Hannah megszólalt.
-Öregem...kemény egy óra nyáladzás...mi Louval 5 perc alatt lezavarjuk az ilyen beszélgetéseket!-nevetett fel.
-Angee...jól vagy?-nézett rám mosolyogva Mandy.
-Igen...-majd elmeséltem nekik mindent,amit Zayn mondott.