14.Fejezet

-Igazunk volt,vagy igazunk volt?-mosolyogtak rám a lányok.Közben Hannah telefonja megcsörrent.
-Milyen barom állat hív fel engem hajnali 5-kor?-felvette-Szia Lou!-Hannah annyira röhögött,hogy odaadta nekem a telefont.
-Szia Ange...!Mielőtt megszólalnál közlöm,hogy ki vagy hangosítva.
-öm oké...sziasztok!Na szóval mi az a nagyon fontos?
-Hát MI!
-Ti?
-Igen...mi...,vagy nem vagyunk fontosak számodra?
-de...persze...szóval mi van veletek?

-Holnap délután lehet,hogy már otthon leszünk!-ordított bele Lou a telefonba.

-Hogy mi?!-szólaltam meg csodálkozva.

-Nem is örülsz?

-De...csak...

-Csak?

-mindegy...-sóhajtottam fel.

-Én tudom mi a baja...!-kiáltott fel büszkén a háttérben Niall.-Harry hazatér...

-Nem...csak...-eltalálta...de nem akartam bevallani,hogy még egyáltalán nem állok arra készen,hogy Harryvel találkozzak.

-Hát mi picúr?-szólalt meg Zayn.

-Picúr...?!Mi az álmodós unikornison naplementébe lovaglós fene?

-Lou te jól vagy?Honnan szedted ezt a dumát?-röhögött Niall.

-A húgomtól,Daisytől...-jelentette ki büszkén.

-Na srácok komolyodjatok meg,te meg Harry,ülj le vissza a seggedre!MOST!-ordította el magát Liam.-szóval Ange...válaszolj kérlek!

-Ez nem publikus...-ez volt a legjobb érv,amit ki tudtam találni.

-Héj Angee,de ugye majd elmondod otthon nekem?!-szólalt meg Zayn.

-talán...

-na jól van,elég a depizésből!Legyetek már vidámak,hiszen holnap találkoztok egymással!-szólalt meg Lou.A hangján lehetett hallani,hogy sokkal jobban izgatott,mint én vagy Harry.

-Én az vagyok...-szólalt meg Harry.

-Nézd már,mosolyog és nem erőltetett vigyor!-nevetve szólalt meg Niall.-Ange...és te?!Nem reagálsz semmit sem?!

-wohoo!-nyögtem ki,nem túl meggyőzően.

-Angeee!-szólalt meg Zayn.

-Jó...oké...bocsi,de örülök!-a francokat...csak legyünk már túl rajta.

-A lányoknak már elmondtad,hogy holnap nagy eséllyel go London?

-öm...el...de egyenlőre,még mindig Hannah "poénján" nevetnek...

-ooké...na de megyünk fotózásra.Szia Angee!Vigyázz magadra!-kiabálták kórusban,majd letették.

-Ange...Ange...te nem is örülsz,hogy hazajönnek a fiúk?-nézett rám Mandy.

-De...-lehajtottam a fejemet.

-Ajj Ange...Harry?-nézett rám nagy szemekkel,de mégis együttérzően Hannah.

-Igen...de...

-Csend,nem lesz semmi gond,megígérjük...-szólaltak meg a lányok.

-Hé csajok!Mi ez a nagy boldogság?-nézett rá Justin Hannahékra.

-Hazajönnek a fiúk holnap!-kiáltott fel Hannah és Mandy boldogan.

-Ugye Harryt,ott hagyják?!-miután ezt Justin megkérdezte,egyből mindenki rám nézett.

-öm...-próbáltam valami válaszféleséget kinyögni.

-Nyugi csak vicceltem...,amúgy akarod,hogy beszéljek Harry fejével?!-Megígérem,hogy nem fogom bántani...na?-nézett rám nagy szemekkel Justin.

-Én...-a telefonom zavarta meg a beszélgetésünket.

-Hallo?

-Szia Ange!Gemma vagyok!Holnap jönnek haza a fiúk!-mondta izgatottan.

-ahha...tudom...-majd sóhajtottam egyet.-alig várom...

-Drága Angelinám...az öcsém idióta!Viszont a te idiótád...Szeret téged...egyik nap,amikor elvonult sírva,a szobájába felhívott engem...és közölte,hogy fél...fél attól,hogy elveszít téged...Ange,ha ezek után nem fogadod vissza a felmosórongy fejét,akkor te nagy bolond vagy...

-én...én...

-te...te...?Ange...szereted?Csak igent,vagy nemet fogadok el válaszképpen...

-igen...szeretem...mindennél jobban...

-akkor meg,mi a francra vársz?Holnap,ha beszélni akar veled,akkor beszélj vele...hidd el...minden rendbe fog jönni!

-köszönöm Gemma!

-Nincs mit!Na de fekvés,alvás...holnap lesz a nagy nap,és ha lehet,akkor ne nézz már úgy ki,mint egy múmia!-nevetett bele a telefonba,majd elköszöntünk egymástól,és megfogadtam a tanácsát,így rögtön elmentem aludni,persze azonnal elnyomott az álom...