16.Fejezet

Nagyon jól éreztük mindannyian magunkat.Mikor hazafelé tartottunk egy tucat rajongó támadta le a fiúkat.Miközben dedikáltak Harry rám nézett párszor mosolyogva,majd miután végzett odajött hozzám.
-Ilyen hamar kész lettél?!-néztem rá hunyorogva,mert a vakuk fényétől alig lehetett látni.
-Igen...-mondta büszkén,egy hatalmas vigyorral az arcán,majd megcsókolt.A rajongóknak ez nem nagyon tetszett,de letojtuk mindketten.Miután Niall is végzet,a rajongók kíséretében,aminek persze nagyon örültünk...hazaindultunk.
-Mr.Ír vagyok és de szexi...mi tartott ilyen sokáig?-kérdeztem Niallt röhögve.
-Hahaha...látom vicces kedvedben vagy...-nézett rám komolyan,majd a hátamra ugrott.
-Te állat...hány tonna vagy te?!Harry segíts!-röhögve kérleltem.
-Hm...-csak ennyit reagált,majd megölelt mindkettőnket.A végén mindhárman a földön kötöttünk ki.Zayn felsegített,majd magával rántott és húzott a többiek után.Persze Harryt és Niallt ott hagyta.A fiúk a földön nyúzták egymást.
-Szóval...mesélj.-nézett rám nagy szemekkel Zayn.
-Miről?-néztem rá értetlenkedve.
-Azért békültél ki Harryvel,mert rád mosolygott,mondott valamit és megcsókolt,vagy azért,mert tényleg találkozni akartál vele,és tényleg hiányzott?
-öm...
-Na?
-passz.
-Szóval az első...Ange...olyan hülye vagy...-rám nézett együttérzően,majd megölelt.
-Zayn...én...én...
-te?
-nem tudom...-hajtottam le a fejemet...-szeretem,de egyáltalán nem akartam vele találkozni.Még nem dolgoztam fel a történteket,és ez így olyan rossz...-pár könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ange...vagyis adtál most neki még egy esélyt,de félsz a következményektől,ugye?Igazam van,vagy igazam van?
-Én annyira nem akarom,hogy újra megtörténjen az,ami most történt,én abba belehalnék...-kezdtem el sírni.
-Hé Ange,mi a baj?!-karolt át Niall.Belenéztem Zayn szemébe,majd ránéztem a felém futó Harryre.
-Semmi.-nyögtem ki sírva.
-Ange...mi a baj?Hé...ne sírj...Ange!Niall légyszi magunkra hagynál?-kérte meg Harry Niallt,aki bólintott,majd odament Zaynehez.-Hé Ange...ne sírj kérlek!-magához szorított.A pólójából már csavarni lehetett a vizet...miután látta,hogy lenyugodtam megszólalt.
-Ange...-emelte fel a kezével a fejemet.-mi a baj?
-semmi.-szólaltam meg szipogva.
-semmi?!Na...de tényleg,mi a gond?
-nem tudom...-kezdtem el sírni.Zayn közben odajött hozzánk.
-Ange nézz rám légyszi...mi a baj?-nézett rám a nagy barna szemeivel.
-Nem publikus.-szólaltam meg szipogva.
-Harry...ellophatom egy fél percre?-Harry aggódva rám nézett,majd bólintott egyet.
-Ange...mért nem kérsz még egy kis időt?
-Mert akkor megbántanám,és...
-És?!Így meg te szenvedsz...
-De...
-Nincs de!-vágott bele a szavamba Zayn.-Értsd már meg,bele fogsz őrülni előbb-utóbb...látom rajtad,hogy időre van szükséged...gondolkodj el ezen.Kérlek...-átkarolt,majd odavitt Harryhez.Még egyszer rám nézett,megütögette Harry vállát,majd odament Niallhez.Ezek után a hazavezető úton nem szóltunk egymáshoz...én egyfolytában sírtam,Harry magához húzott,átkarolta a derekamat,majd próbált megnyugtatni,kevés sikerrel.Mikor hazaértem,persze anyáék megint nem voltak otthon,így Justin fogadott minket.
-Ange...miért sírsz?
-Mindegy...-kezdtem el újra bőgni.
-Harry?
-Ne nézz rám,nem én voltam,sétáltunk,és egyszer csak elkezdett sírni...Amúgy beszélj vele te,hátha neked elmondja.-Harry megölelt,megcsókolt,majd elment haza.Justin leültetett a konyhában,ő meg a velem szemben lévő székre ült.
-Szóval?-nézett rám kíváncsian.
-én...én...-szipogtam össze-vissza.
-iiiigen?
-én...szeretem,de félek,hogy újra megcsal!-miután ezt kijelentettem,újra elkezdtem bőgni,a fejemet az asztalra hajtottam,mert hirtelen a sok gondolattól két tonnásnak tűnt.
-Ange...ne sírj!-jött oda mellém Justin és átölelt.-Megígérte nekem is,hogy nem csinál még egyszer ilyet.-mosolygott rám.
-De legelőször is megígérte,mégsem tartotta be...-szipogtam.
-Ange...kérj tőle egy kis időt a kedvemért,amíg csak átgondolod a dolgokat.oké?-nézett rám nagy szemekkel  Justin.-na gyere ide hugicám!-majd megölelt.Felvonultam a fürdőbe,megfürödtem,majd lefeküdtem aludni,de most nem jött az álommanó...egyfolytában Zayn és Justin szavai mászkáltak a fejemben,majd hajnali négy óra körül elaludtam...