17.Fejezet

-Angee!-ugrott rám valaki.
-Hagyjál Justin-szólaltam meg kómásan.
-Már bocsi...-húzta le rólam a takarót Mandy...-most megsértődtem...hmm-vágta be a durcit Mandy.
-Úristen,nem úgy volt,hogy ma mentek haza?!-néztem rá csodálkozva.
-IDEKÖLTÖZÜNK!!-ordította el magát,majd rám ugrott...,szerencsére senki sem nyitott be a szobámba,ugyanis elég félreérthető volt a dolog.
-ÚristenÚristenÚristen!-kezdtem el kiabálni.
-Na nyugodj már le!-szállt le rólam,közben a haját igazgatta.-amúgy szomszéd utca...-kacsintott rám.-na de most megyek pakolni,majd jelentkezem!Szia!-majd el is tűnt.Hirtelen Justin lépett be a szobámba.
-Na,beszélsz vele?
-ühüm...
-és kérsz még egy kis időt?-nézett rám kérlően Justin.
-igen...-sóhajtottam fel,majd egy pár könnycsepp hagyta el a szememet.
-Akkor ess rajta túl,minél hamarabb...de tudd meg,ha mégsem kérsz még egy kis időt,akkor is ugyanúgy szeretlek!-megölelt,majd elment.Felöltöztem,megfésülködtem,és átmentem a szomszédba Harryékhez.

*Becsengettem*

-Szia!-üdvözölt széles mosollyal Harry,majd megcsókolt.Az én arcomon pillanatnyilag nem volt leolvasható semmilyen érzelem se...csak a félelem.
-Szia...-szólaltam meg erőtlenül.
-Mi a baj?Bejössz és megbeszéljük?
-Jó ez itt...
-Ange...minden rendben?-hirtelen könny szökött a szemembe.
-Nem...-belenéztem Harry szemébe és láttam benne azt a bizonyos félelmet.Nagy levegőt vettem,majd folytattam.-Harry...ez így nagyon nem jó...-az arcomon pár könnycsepp gördült le.
-De mi nem jó?!-Harryn látszódott,hogy percek kérdése és elsírja magát.
-ez...én még nem bírtam feldolgozni a történteket,és még idő kell nekem...-kezdtem el sírni.-Szeretlek,de ez így nem jó...,nem olyan,mint régen...-már patakokban folytak a könnyeim.
-M...M..Most szakítani akarsz velem?-nézett rám Harry könnyes szemekkel.
-Nem...vagyis hívjuk inkább kényszerszünetnek...-nem mertem ránézni...a földre pá könnycsepp hullt le...Harry is sírt.
-Ange...kérlek ne...gondold át mégegyszer...Kérlek!Ha szeretsz,akkor nem teszed ezt velem...-mondta szipogva.
-Akkor nem szeretlek...
-Ange!-nevetett fel keservesen,de mégis gúnyosan...-mért hazudsz magadnak?
-Nem,nem hazudok...-mondtam szipogva.
-Akkor nézz a szemembe,és mondd bele,ha komolyan gondolod...-éreztem a hangján egyfajta bizalmat,afelé,hogy úgysem merem megtenni.
-Harry!-belenéztem a szemébe.-Nem szeretlek!-Hirtelen üres és semmitmondó lett a tekintete.A könnyei egyre szaporábban kezdtek neki is folyni...elengedte a kezemet,mégegyszer a szemembe nézett,majd bement a házukba és becsukta az ajtót.Leültem a házunk elé,majd elkezdtem sírni.Egy tíz perc múlva kijött Justin...,majd bekísért a nappaliba,ott mindent elmeséltem neki részletesen.
-Ange...ne sírj...ennek így kellett történnie...-próbált megnyugtatni Justin.Közben megszólalt a telefonom.Mivel a bőgés miatt nem bírtam megszólalni,Justin vette fel.A beszélgetés alapján arra következtettem,hogy Zayn az,majd pár perc múlva ez be is igazolódott.
-Ajj...gyere ide te...-ölelt át...-amúgy ne aggódj,elküldtem Harryhez Louist,szóval nem fog semmilyen hülyeséget csinálni...-próbált nyugtatgatni,kevés sikerrel Zayn.

*Harry szemszöge*

-Szia...-köszönt együttérzően Lou,majd adott egy zsepit.
-Szia...-a hangomban semmi erő nem volt,kész voltam,ennyi...végem van.
-Harry sajnálom...
-Nem kell...megérdemeltem,most megtudom,hogy ő mit érzett akkor...-kezdtem el sírni.
-Harry figyelj...én mondtam,hogy idő kell neki...
-Ja...és utána te erőltetted az egész találkozást is...
-Tudod,nem én smároltam azzal az idegen csajjal...-mondta Lou gúnyos hangon.Elfogott a sírás...
-Igazad van,egy szarházi alak vagyok...azt is megértem,hogyha soha többé nem fog hozzám szólni...-mondtam szipogva...
-Oh Harry...lásd be,azért annyira nem szörnyű a helyzet,majd kibékültök idővel,hiszen ő mondta,hogy nem szakított veled,csak kényszerpihenőt tart...
-Az ugyanaz...
-Igaz...ajj Harry...gyere ide haver!-ölelt meg Lou...,majd elment.Rá 5 percre Gemma kopogott a szobám ajtaján,anyával együtt...elmondtam nekik mindent,az elejétől kezdve,idáig...

*Ange szemszöge*

-Olyan hülye vagyok!-kezdtem el újra bőgni...
-Ugyan már Ange...nem vagy hülye,nyugi...előbb-utóbb úgyis kibékültök.-megölelt Zayn,majd Justinnal együtt nyugtatgattak...