18.Fejezet

Egyszer csak csengettek...Justin lerohant,addig Zayn ott maradt mellettem...
-Hidd el,jobb ez így...
-Nem...nem jó...nem csak a saját szívem,hanem az övét is összetörtem.Egy hülye picsa vagyok!-vetettem bele magamat a párnák közé bőgve.
-Ugyan már...-simogatta Zayn a hátamat...-nem vagy az...ennek így kellett történnie...
-Sziasztok!-ordította el magát Mandy,majd miután látta,hogy én a párnák között bőgök és Zayn meg a hátamat simogatva próbál megnyugtatni,csöndben leült az ágyam szélére,majd megszólalt...
-Ange...-lefeküdt mellém,közben a fejemet simogatta...-mi a baj?!
-Minden...-szólaltam meg bőgve a párnák közül.
-Angee...-Mandy elkezdte leszedni a fejemről a párnákat,majd felemelte a fejemet...-Mi a baj?!-nézett rám aggódva...-Légyszi...mondd el...
-Sza...sza...szakítottam Ha..Ha...Harryvel!-szólaltam meg bőgve,Mandy rögtön elsápadt,majd átölelt.Míg én Mandyvel fent beszélgettem,Zayn és Justin a konyhában beszélgettek.

*Justin szemszöge*

-Nagyon aggódom Ange miatt...-sóhajtottam fel.
-Úgyszint...hiányzik a régi,mindig vidám Ange...olyan rossz így látni...-hajtotta le a fejét Zayn.
-Amúgy Harry,hogy viseli az egészet?
-Nagyon rosszul...kész van teljesen,nem akarja elhinni...félek,hogy valami nagy hülyeséget tesz a hülye felmosórongyfejével...
-Úgy érzem,hogy mi vagyunk a hibásak...-nem bírtam tovább,elsírtam magam...-Ange miattam szenved,és ez nagyon fáj,próbáltam megvédeni és pont ezzel kevertem "bajba"...
-Justin...te csak segíteni akartál neki...
-Tudom...
-Don't worry,be happy...nézzük meg Angelinát...-varázsolt egy erőltetett mosolyt az arcára,majd felvonultunk Ange szobájába.

*Ange szemszöge*

-Ange...na...egy mosolyt kérek...,legalább a látszat kedvéért...-megint nyúzott engem Mandy.
-Ne már...-szólaltam meg szipogva...-add vissza a telefo...-mielőtt kimondtam volna,megcsörrent a telefonom.Andor volt az.Mandy felvette.
-Jó napot,ön Ange rezidenciáját hívta.A sípszó után hagyjon üzenetet...pííí...-szólalt bele Mandy magyarul a telefonba.
-Mandy te állat...add oda most rögtön Anget!
-Okéoké...
-Szia...-szólaltam bele szipogva.
-Hey Ange!Te sírsz?!Mi a baj?!
-Túl sok minden...
-Van időm...
-Andor...ne...nem akarok róla beszélni...
-Biztos?
-Igen...-szólaltam meg enyhén leamortizált hangon.
-Aggódom érted...-sóhajtott egy nagyot a telefonba Andor...közben feljöttek a szobámba a fiúk.
-Sokan mondták ezt,az utóbbi két héten...
-Ange...ha bármiben tudok segíteni,akkor csak szólj és repülök hozzád!-elmosolyodtam.
-Lenne valami...-ránéztem Mandyre,majd folytattam...-tudnál szerezni egy repülőjegyet Magyarországra?
-Persze,de minek neked az?
-Meglátogatnálak benneteket.-Mandy elsápadva nézett rám...,majd hirtelen kivette a kezemből a telefont...
-Oké...én...ezt...nem bírom nézni...!Szakított Harryvel,és azt hiszi,hogy el tud menekülni az érzései elől...,de őszintén szólva elég nagy hülyének tartom...na mindegy...szia Andor...!-visszaadta a telefont,elköszönt a fiúktól,majd elment.
-Ange...hé...ez igaz?!Hülye vagy?!...Istenem...tudod mit?!Szerzek egy repülőjegyet,de nem neked...,hanem magamnak.Elmegyek hozzád és megfojtalak...holnap után találkozunk.Szia!-majd letette...Justin egyfolytában fordította Zaynenek,hogy miről van szó.
-Ange...én nem ilyennek ismertelek meg...-jött oda hozzám Zayn...-kérlek,ne menj el...-a szeme tiszta könnyes lett...
-Zayn...én...nem megyek...-hajtottam le a fejemet...-megígérem...-néztem bele a szemébe.
-Köszönöm...-súgta a fülembe,majd megölelt.