7.Fejezet

Reggel arra ébredtem fel,hogy úgy éreztem néz valaki.Megfordultam az ágyamban és megláttam a fiatal ápolónőt.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva,szegény eléggé össze volt zavarodva,de nagy nehezen visszaköszönt.
-Sz...sz...szia.
-Hogy vagy?
-jól,de ugye nem zavarlak?
-persze,hogy nem,örülök,hogy van beszélőpartnerem,amúgy,hogy hívnak?
-Emmának...kérdezhetek valamit?
-persze!
-szóval...te....és H...H...Harry,mióta jártok?-mielőtt válaszolnom kellett volna erre a kérdésre,szerencsére betoppant Harry,Andor társaságában.
-Hey hölgyeim!-köszöntek nevetve,majd Emmát kézencsókolták.
-és én?-vágtam egy szomorú arcot,majd Harry odajött hozzám és megcsókolt.
-...ha nem haragszol meg,akkor én nem csókollak meg!-mondta röhögve Andor,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-De szerencsés lány vagy...-hirtelen mindhárman Emmára néztünk-mármint,mennem kell,sziasztok!-majd nagy sietősen elment.
-ahh...szegény lány...ő igazán megérdemelne téged,de én...-elkezdtek potyogni a könnyeim.
-héj Ange...figyelj rám légyszi-majd a kezével felemelte a fejemet-én téged szeretlek,és senki mást,és nagyon bolond vagy,hogyha ezt állítod.-a könnyeim már patakokban folytak,majd nyugtatásképpen kaptam egy csókot.-Na jó,nem most akartam megkérdezni,de akkor megkérdezem...Ange...-mélyen a szemembe nézett azokkal a gyönyörű szemeivel-...lennél a barátnőm?-e kérdés hallatán újra elkezdtem sírni,és közben bólogattam,mint egy bolond.Harry erre egy erőszakos,de mégis kellemes és szenvedéllyel teli csókot nyomott a számra.
-Na...álompárkám...indulhatunk?-kérdezte Andor hatalmas mosollyal az arcán.Harryvel,csak bólogattunk.Majd elindultunk.Harry megfogta a kezem és úgy sétáltunk,hirtelen úgy éreztem,hogy halhatatlan lettem.
*Harry szemszöge*
Úristen,én vagyok a világ legboldogabb embere.A barátnőm maga a tökély,minden megvan benne,aminek egy tökéletes lányban benne kell,hogy legyen.IMÁDOM...!