2011. november 1., kedd

8.Fejezet

*Ange szemszöge*
Miután kiléptünk a kórházból,minimum 100 fotós és még kétszerannyi rajongó támadt le minket.Harry szerencsére senkinek sem adott autogrammot,így a kocsi felé vettük az irányt.Miután beszálltunk a kocsiba,egy ismerős arc üdvözölt.
-AAAnge!Szia,úristen,hogy vagy?
-ú-ú-úristen Mandy!-kb.fél óráig be nem állt a szánk,egyfolytában magyarul dumáltunk,de néha-néha egy-két angol mondat is elhagyta a szánkat.Elmesélte,hogy nyaralni van itt,meg,hogy hogy vannak otthon(Mo.) a többiek.Miközben az otthoniakról beszélt,elfogott a sírás.Szegény Harry és Lou annyira megijedtek,hogy mi a bajom,hogy Lou a kocsival félreállt az útról.
-Ange...hé...Ange...mi a baj?-kérdezte aggódva Harry.
-se...se...semmi...-a sírástól alig bírtam beszélni.Harry mondta Lounak,hogy ő és én gyalog megyünk tovább,és majd nálam találkozunk.Lou bólintott egyet,majd elhajtott.
-Ange figyelj ide...légyszíves mondd el,hogy mi a baj,mert nem szeretem,ha szomorú vagy,és így nem tudok segíteni rajtad.-Olyan komolyan mondta végig a mondanivalóját,hogy éreztem,hogy komolyan gondolja ezt a "lelkizést".Nagy nehezen szipogva belekezdtem a mondatomba.
-Harry,én nem bírom tovább ezt itt...-kezdtem el újra bőgni.
-De mit nem bírsz?-nézett rám aggódva.
-Honvágyam van,érted?Hiányzik minden régi barátom,hiányoznak a volt osztálytársaim,hiányzik mindenki...-már annyira sírtam,hogy Harrynek kellett megfognia,hogy ne essek össze.
-Ange én megértelek...-majd elmesélte a történetét,hogy csak az X-Factor miatt költözött Londonba,stb.Miután látta,hogy lenyugodtam,nyomott egy csókot a számra a puha ajkaival,majd továbbmentünk.Egy órás késéssel,de hazaértünk.
-Úristen,hol voltatok ilyen sokáig?-kérdezett minket Mandy...-ugye már nincs semmi baj?-rám mosolygott,majd várta a reakcióm.
-Nincs...-egy erőltetett vigyort csaltam az arcomra,majd megöleltem.
-Hé Ange,itt aludhatnánk,mert akkor szólok Hannahnak!?-kiabált Lou.
-Persze-mosolyodtam el,majd hirtelen Harry kezeit a derekamon éreztem,a fejét meg a vállamon.Erre reagálva fogtam magam és megpusziltam az arcát.Harry erre elmosolyodott,de nem nézett rám,csak Lout bámulta,ahogyan kiabálva magyarázza Hannahnak,hogy ma nálunk alszanak...
-Hannah,érted?!Angenél fogunk aludni...!Mi?!Neeem!-a röhögéstől egyszer csak Harryvel a padlón kötöttünk ki,mivel magával rántott.
-Hé,én akarok felül lenni!-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Én is felül szeretek lenni,szóval jó ez így!-kinyújtottam rá a nyelvemet,mint egy kis óvodás,majd kaptam egy cuppanós puszit az arcomra.
-Hé,huncutkáim,fél perc és Hannah is itt van!-mondta Lou vigyorogva.
-Oké!-kiabálta Harry,miközben leemelt magáról,majd adott egy puszit.
-AAnge!Adsz nekem egy puszit?-vette elő Niall a lányos énjét.Harry rám nézett a nagy szemeivel,amik sugallták a választ.Ránéztem Niallre,majd megszólaltam.
-Bocsi,de nem.-Niall a kék szemeivel rám nézett,majd elkezdett hisztizni.
-Mi az,hogy nem?Harry miatt van az egész,ugye?Bezzeg ő kap puszit!EZ NEM ÉR!-a végén már üvöltött,én meg nyugtatásképpen adtam neki egy puszit,amitől teljesen elpirult.
-Aszzonyállat mit csinálsz?Megcsalsz a szemem előtt?-kérdezte röhögve Harry,majd megcsókolt-Niall ízű a szád.-nézett,vagyis próbált rám nézni komolyan,de Niall piros fejére ránézett és röhögve leesett a padlóra.
-Segíts Superman,idiótákkal vagyok körülvéve!-röhögve kiabáltam.
-Superman itt van!-kiáltott fel Lou,Hannah pont ekkor érkezett meg,így megfogta Lout a vállainál fogva,odahúzta magához,majd megcsókolta.Mandy,Zayn és Liam eközben már szakadtak a röhögéstől.Harry odajött hozzám,majd megpuszilt.
-Szóval,este mit fogunk csinálni?-suttogta a fülembe,majd megcsókolta a nyakamat.
-Kártyázni fogunk-válaszoltam baromi komoly fejjel,majd röhögésben törtem ki.Harry fején erre egy hatalmas nagy kanos vigyor keletkezett.

                                                  /I want 1D in MY BED....xD/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése