20-21-22.Fejezet

-És te mit reagáltál rá?!-engedett el Zayn.
-Semmit...
-Semmit?!Hülye vagy?!Itt volt a nagy lehetőség,hogy kibéküljetek,te meg nem reagálsz rá semmit sem?!-arrébb húzott Zayn,majd folytatta...-Harry is megunja egyszer a várakozást...és akkor meg majd nézhetsz...
-de én...
-nincs de...Ange hidd el én jót akarok neked,Harry még mindig szeret téged,hiszen te magad is mondtad,hogy mondta neked.Ne rontsd el az egészet...kérlek!A legfontosabb dolog meg az,hogy nagyon régen láttam már a régi Angelinát...az új Angetől,nem sértésként mondom,de néha agyfaszt kapok...Szóval a kedvemért légyszi!
-Zayn...-sóhajtottam fel...-azért nem reagáltam Harryre,mert akkor jöttetek ti,és Justin belém fojtotta a szót...érted?!De azért köszi,ezt a kis fejmosást...-megpusziltam Zaynt,majd odamentem Hannahhoz és Mandyhez...
-Láttuk,amit láttunk...-szólalt meg nem túl kedves hangszínen Mandy...
-És nem örülünk neki...-nézett rám Hannah.
-Mi van?!-szólaltam meg értetlenkedve.
-Ange...ugyan már...ne játszd a hülyét!-szólalt meg gúnyosan Mandy...
-Ne kertelj...inkább mondd el,hogy mi van közted és Zayn között?!-összefonta a két kezét Hannah és szigorú tekintettel nézett rám,így várta a válaszomat.
-Semmi...csak elmondtam neki,hogy mit mondott nekem Harry...-sóhajtottam fel...-utána adott pár tanácsot...és hálám jeléül pusziltam meg...ugyanis ő nem feltételez ilyeneket rólam,ő elmond nekem mindent...és nem az újságokból kell rájönnöm...és én is teljesen megbízom benne...
-Szóval nem bízol meg bennünk?!-kérdezték kórusban.
-Én megbízom bennetek,ti viszont nem bíztok meg bennem a mellékelt ábra szerint...-lehajtottam a fejemet,majd sóhajtottam egyet...
-De megbízunk,csak...
-Csak?!Nem lányok...nincs csak...
-Ange...én sajnálom...-rám nézett könnyes szemekkel Mandy,majd megölelt.Egy perc múlva Hannah is csatlakozott hozzánk...ezt csak Harry zavarta meg.
-Hé lányok...-nézett rám félénken,és egyben aranyosan,amitől persze elolvadtam...folytatta...-anya üzeni,hogy 5 perc múlva indulás,gondoltam szólok...-rám nézett és újra elmosolyodott,én meg Hannah mögé bújtam,mert  a fejem olyan vörös lett,mint egy homár.Miután Harry elment,Hannah hátrafordult nevetve...
-Nem szereted,mi?!-majd megpuszilt,és újabb röhögésben tört ki.
-Shh már...én...én..
-Teee?!-nézett rám mosolyogva Hannah.
-Szeretem...-fogtam meg a tarkómat.
-Ajj te lány...-mosolyodott el Mandy.-Na gyerünk Mrs.Styles,mert az urad mérges lesz...-röhögte el a végét Mandy,majd mikor látta,hogy reagálni akarok,befogta a számat.Zayn és Justin annyira nevettek,hogy már patakokban folytak a könnyeik...
-Mi ilyen vicces?!-nézett ránk Gemma értetlenkedve...
-Semmi...-mosolygott rá angyalian Justin.
-Oooké...-majd rámutatott a kocsira,hogy szálljunk be.Leült mindenki a helyére.
-Szóval...-törte meg Harry a csendet halk suttogásával.
-Mi szóval?!-néztem rá értetlenkedve.
-A szeretlekes dologról mi a véleményed?!Szerinted lehet még valaha is valami köztünk?!-nézett rám a nagy kékeszöld szemeivel.
-Talán...-a padlót néztem egyfolytában...
-Hm...talán...egy igennel jobban megelégedtem volna,de elsőre a talán sem rossz...-mosolygott rám.-akkor 50% esélyem van a túlélésre...nem is rossz arány...-kacsintott rám.
-Túlélésre?!-néztem rá értetlenkedve.
-Ange...nélküled én egy nagy senki vagyok,nélküled nem bírok élni...csak ez az 50% esély tartja bennem a lelket...-olyan aranyosan nézett rám,hogy azt még a Csizmáskandúr is megirigyelte volna...-Ange...én mindennél jobban szeretlek...-majd fogta magát és megpuszilta az arcomat...a pillangók egyre szorgalmasabban dolgoztak a hasamban,a fejem egyre vörösebb lett...elfordultam az ablak felé,és kifelé bámultam a nagy semmibe,hogy lenyugodjak.Persze elaludtam,de Harry is.
-Ange...hé Ange ébresztő-halkan suttogta-nagyon nyomod a vállamat...-nevette el magát.
-Mi?!-emeltem fel a fejemet Harry válláról,majd zavarodottan ránéztem...-bocsi...-az arcomon egy kis mosoly keletkezett...most Harry pirult el,de nem annyira,mint én az előbb...
-Semmi baj...amúgy szerintem szálljunk ki,mert a többiek már 5 perce kiszálltak...-a kedvenc kis gödröcském megjelent az arcán.Nagy nehezen kimásztam a kocsiból...Justin rögtön odajött hozzám.
-Mi van hugi?!Erősebbnek bizonyult az álommanó?!-felnevetett,majd megölelt.-Anne kell még valamit segíteni?!
-Nem...köszi...akkor majd holnap gyertek...-mosolyodott el.
-Sziasztok...-majd hazamentünk.Otthon mindent elmeséltem Justinnak,aki mosolyogva hallgatta végig az egészet.
-Na látod...lassan minden rendbe fog jönni...-mondta majd megölelt.

*Harry szemszöge*

Gemmának elmeséltem mindent,nagyon boldognak tűnt.
-Na látod öcsi...nem sokára minden a régi lesz...-megölelt,megpuszilt,majd kiment a szobámból.Ledobtam magamat az ágyamra és elkezdtem gondolkodni a mostanában történteken,ezt csak Niall és Lou zavarta meg.
-Bomba!-rontott be a szobámba Lou,majd beleugrott a hasamba...
-Te állat!-nyögtem fel...
-Szia Harry!-köszönt röhögve Niall.
-Bocsánat cica...nem tudtam,hogy ennyire fog fájni...-nézett rám Lou nagy szomorú szemekkel.
-Menj a francba!-hasba vágtam,ő meg elterült...-na szóval,mért vagytok itt?!
-Angeről hoztunk híreket...!-mosolyodott el Niall.
-Mondjátok!-kacsintottam rájuk.
-Szeret téged!-üvöltötték el magukat egyszerre...
-Hannahnak mondta,ő meg elmesélte nekem.-tápászkodott fel a földről Lou a hasát fogva.
-Akkor nagyjából,már csak nekem kell lépnem?!
-Olyasmi...-mondta mosolyogva Niall.
-Akkor bocsi fiúk,de fontos dolgom van!-majd elmentem a szobámból.

*Ange szemszöge*

*Csengettek*
-Harry,hát te m...-megcsókolt...tudtam,hogy nem bírom tovább nélküle...a csók min.5 perces volt...mikor vége lett,megszólalt.
-Ange..légyszi bocsáss meg...imádlak...tudsz adni mégegy esélyt?!-angyalian nézett rám,közben átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához.Az ajkaink 1-1 centire voltak egymástól.A szemébe néztem,majd egy halk igen,megbocsájtok után megcsókoltam...Az arcán rögtön egy kanos vigyor keletkezett,becsukta az ajtót,majd talán úgy csókolt meg,mint még soha...egy "szenvedélybombát" dobott rám...
-Ha...Ha...Harry...-próbáltam megszólalni a csókok közben.
-Igen?!-rám nézett egy másodpercre.
-Itthon van Justin...
-És...?!-kezdett el mosolyogni.
-Legalább a szobámig jussunk már el...-nevettem fel,mire ő felkapott és felvitt a szobámba.
-Tessék...itt vagyunk...szóóval?!-bezárta az ajtót,majd egy kanos vigyor keretében elkezdte a szemöldökét húzogatni.Rámosolyogtam,majd rálöktem az ágyamra,és vad csókolózásba kezdtünk.Egy tíz perc múlva a ruháink a földön feküdtek egy kupacban.Miután végeztünk a "közös dolgunkkal",mosolyogva hajtottam rá a fejemet Harry mellkasára,aki reakcióképpen megpuszilta a fejemet.Justin dörömbölt az ajtómon,gyorsan magam köré tekertem az egyik takarót,majd kinyitottam az ajtót.
-Mond!-nyitottam ki résnyire az ajtót.
-Itt vannak az új szembe szomszédaink...gyere le...aaamúgy,miért vagy te becsavarva egy takaróba?!-nézett rám értetlenkedve Justin,majd belépett a szobámba...-őőő...szia Harry...remélem nem leszek idő előtt keresztapa...
-Ha arra gondolsz,igen...védekeztünk...-röhögte el magát Harry.
-Na de öltözzetek fel,és gyertek!-mondta Justin,majd elment.
-Úristen...ez gáz volt...-fogtam meg a fejem...Harry odajött hozzám egy szál semmiben,majd megcsókolt...-ugye tudod,hogy most nincs bezárva az ajtó,így bárki benyithat?!-néztem rá mosolyogva.
-Ja...hupsz!-nevette el magát,majd felhúzta a boxerét.
-Na öltözzünk fel és üdvözöljük az új szomszédokat...-mondtam nevetve,majd így is tettünk.-Fáj a lábam...-szólaltam meg a lépcső előtt...
-Nem akadály-kezdett el mosolyogni Harry,majd felkapott és levitt a nappaliba.Meglepődve vettük észre,hogy ott csak egy fiú ül...egyedül.
-Na végre,hogy itt vagytok!-nevette el magát Justin.-Krisz...ő itt a hugicám Ange,Ange ő itt Krisz...és ő meg...
-A jövendőbeli sógorod...-nevetett fel Harry.
-Majd még meglátjuk...-kacsintott rá Justin,majd folytatta.-szóval ő Harry,Ange barátja,Harry ő itt Krisz...ja amúgy Harry a szomszédban lakik.
-Sziasztok!-mosolygott ránk Krisz.
-Honnan jöttél?!-kérdeztem érdeklődve.
-Magyarországról!
-Ez vicces,mert mi is...-mosolyodtam el.
-És hogy-hogy pont ide jöttetek?!
-Mert apukánk angol...és itt született...
-Értem...é...-a csengő félbeszakította Krisz mondanivalóját.
-Nyitom!-kiáltottam fel.-öm szia Niall,szia Louis!-néztem rájuk értetlenkedve.
-Hey Ange...nem láttál erre egy kóbor Harryt?!-nevettek fel.
-öm de...-vörösödtem el.
-Hogy mi?!Úristen gratulálunk!-öleltek meg.
-Bent van,és köszi...na gyertek be!-mosolyodtam el.A srácokat is bemutattuk Krisznek.Kiderült,hogy nagyon szeret rajzolni,és nagyon ügyes is...közben Lou,Harry és Niall is hozta a formáját.Egy 2 óra múlva elteltével mondta,hogy haza kell mennie...így kinyitottam neki az ajtót,ahol meglepődve vettem észre,hogy Andor áll.
-Szia Ang!-ölelt meg.-Na meg kell ,hogy fojtsalak,vagy minden rendben?!
-Hey Andor!-kiáltott fel Harry.
-Oh...ezek szerint most megúsztad...-mosolygott rám,majd kezett fogott Harryvel.-amúgy mért van így összeborzolva a hajad?!-Lou és Niall már szakadtak a röhögéstől.Harryvel egymásra néztünk,majd Andorra...-oh...-kezdett el nevetni.
-Amúgy te,hogy-hogy itt vagy?!-nézett Andorra értetlenkedve Harry.
-Ja...te nem tudtál róla?!
-Miről?!-nézett rám zavarodottan Harry.
-Ange haza akart utazni,de szerencsére Zayn beszélt a fejével,így benőtt a feje lágya...-mosolygott rám Andor.
-Te...itt akartál hagyni?!-nézett rám szomorúan Harry.
-Mérges voltam...és hirtelen fellángolásból mondtam azt Andornak,amit mondtam...-hajtottam le a fejemet.
-Gyere ide te...-jött oda hozám Harry,megölelt és megpuszilta az arcomat.-a lényeg,hogy a végén nem mentél el...-belenézett a szemembe,majd megcsókolt.
-Bocsánat,hogy közbeszólok...-kiáltott fel Louis-de nekem bébiszitterkednem kell,elhozhatom ide a hugaimat?!-nézett rám kiskutyaszemekkel...
-El...,de akkor meghívom a többieket is...-mosolyodtam el.
-Okéoké...Niall lábhoz...elmegyünk a lányokért...!-nevetve kiabálta Lou,majd elmentek.Én addig felhívtam zaynt,Liamet,Mandyt,és Hannaht.Mire megjöttek a lányokkal a fiúk,addigra a többiek is itt voltak.A lányok nagyon aranyosak voltak.Louis felajánlotta,hogy menjünk el a parkba sétálni.Vicces látványt nyújthattunk,főleg én és Harry,mivel kézenfogva sétáltunk és előttünk meg a kis ikrek mentek énekelve.Harry nagyon aranyos volt,főleg akkor amikor a két kicsit felvette és úgy sétáltunk.
-Ange!-nézett rám a nagy kékeszöldes szemeivel Harry.-Nekünk mikor lesz gyerekünk?!-mosolyodott el.
-Hogy mink?!-néztem rá csodálkozva.
-Gyerekeink...olyan jó anya lennél,és be kell látnod én se  lennék rossz apa.
-Harry,majd egy 5-6 év múlva...-mosolyogtam rá zavarodottan.
-Az messze van...-nézett rám nagy szemekkel.
-Harry..fenruárban lesznek a szülinapjaink,és oké,hogy te 18 leszel,de én csak 17...szóval ráérünk még...
-De Ange!-nézett rám kiskutyaszemekkel Harry.
-Nem,be akarom fejezni a sulit is.Addig kölcsönkérjük Lou hugicáit.-nevettem el a végét.
-Okéoké...-szólalt meg Harry csalódottan,majd adott egy puszit és átkarolta a derekamat.Még egy fél órát kint voltunk a parkban,majd mindenki hazament,Andor meg a szállodába.Harry hazakísért.
-Azért gondold át,a gyerek dolgot...-kacsintott egyet rám,majd megcsókolt és elment.Amikor beléptem a házba köszöntem Justinnak,majd megfürödtem,és lefeküdtem aludni...az álommanó gyorsan meghozta az álmomat...