23.Fejezet

Reggel arra ébredtem,hogy iszonyatosan fáj a torkom és nagyon melegem van,mégis kiráz a hideg.Mivel felállni nem tudtam,ezért felhívtam Justint,aki rögtön mondta,hogy mindjárt jön.Kopogtak az ajtómon.
-Nyitva van...-szólaltam meg erőtlenül.
-Szia kicsim...-apa volt az,amin meglepődtem,mivel 1 hónapban max.2-szer látom.-Hogy vagy?!
-Nagyon rosszul...
-Na várj megmérem a lázadat...-10 perc után már hívta az orvost ugyanis a lázmérő 39°C fokot mutatott.Az orvos azonnal megjelent,ahogyan anya és Justin is...amin újra meglepődtem,hiszen a család így együtt kb.2 hónaponként egyszer van együtt,anya és apa munkája miatt.Az orvos rögtön bevitetett a kórházba,ahol persze ismerős arcok fogadtak.
-Szia Ange!-mosolygott rám Emma.
-Szia...-mondtam erőtlenül.
-Nyugodjanak meg,minden rendben lesz...-nyugtatgatta a többieket.
-Justin...-alig hallhatóan szólaltam meg.
-Igen hugi?!-mosolygott rám,de mégis láttam a szemében,hogy fél,hogy valami komoly bajom lesz.
-Légyszi felhívnád Harryt?!
-Persze...egy pillanat...-mondta,majd odaadta a telefonját.
-Szia Justin!-szólalt bele Harry.
-Igazából Ange vagyok...
-Szia...minden rendben?!
-Nem egészen...
-Úristen...mi történt?!
-Kórházban vagyok,de nem muszáj bejönnöd,itt vannak velem anyáék...
-Bolond vagy?!Mindjárt megyek!
-Harry...a kedvemért Anneval hozasd el magadat,elég hogyha csak nekem kell bent lennem...
-Oké...-sóhajtott egyet...-pár perc és ott vagyok...Szia!-majd letette.
-Köszi...-mosolyogtam rá Justinra.
-Csak én nem tudom,hogy ki az a Harry?!-lepődött meg apa.
-Ange barátja...-szólalt meg Justin mosolyogva...-ja amúgy már majdnem fél éve szomszédunk...-kacsintott apára Justin.Közben Harry is megjött Anne és Gemma társaságában.
-Szia Kicsim...-mosolygott rám zavarodottan,az arcán tisztán lehetett látni,hogy aggódik értem.
-Szi...-hirtelen belém fojtották a szót a fiúk.
-Ange!Úristen...jól vagy?!Ugye minden rendben lesz?!-kérdezgették össze-vissza.
-Fiúk...!-szólt rájuk Gemma...-kuss már....nem lesz semmi baja remélhetőleg.-Közben bejött az orvos Emmával,akik közölték,hogy csak 1 vagy 2 ember maradhat bent.Anya rögtön kiesett,mert felhívta a főnöke,és mondta,hogy ha nem megy be most rögtön akkor kirúgja.Így Justin és apa maradtak bent.

*Harry szemszöge*

-Harry!Ülj már le!Ne mászkálj már úgy,mint egy halálraítélt!-szólt rám Gemma.Leültem a fiúk mellé.Hirtelen elkezdtem sírni.
-Hé nagyfiú...-jött oda hozzám Lou...-hidd el nem lesz semmi baj...-megölelt,majd leült elém a földre,közben a lányok is megérkeztek...
-Félek attól,hogy elveszítem...-kezdtem el jobban sírni...-nagyon szeretem...és nagyon féltem...-hirtelen Emma jelent meg előttem...Odanyújtott egy zsebkendőt,majd megszólalt.
-Nyugodj meg...nem lesz semmi baja...vigyázunk rá...-rám mosolygott,majd elment.Közben kijött Justin kisírt szemekkel,így én válthattam...Ange még rosszabb állapotban volt,mint egy órával ezelőtt...Odamentem apukája mellé,aki rátette a vállamra a kezét,majd megszólalt...
-Folyamatosan nő a láza...egyre rosszabbul van,az előbb nem ismerte fel Justint...-kezdett el folyni a könnye...Le kellett,hogy üljek,hogy ne essek össze...a fejemet a két kezemmel megfogtam,és úgy sírtam...Éjfél körül lement a láza újra 39°C fokra...Egész éjszakát végigsírtam...aludni egy szemet sem aludtam,az apukája,Justin,a fiúk és én hősiesen váltogattuk egymást...Éppen Niallel voltam bent,amikor hirtelen megszólalt Ange...
-Harry!-rögtön felpattantam,és odafutottam hozzá...
-Itt vagyok!-fogtam meg a kezét,közben patakokban folytak a könnyeim...
-Szeretlek!-mondta erőtlenül...
-Én is téged...-kezdtem el sírni...Niall visszaültetett a székre...Reggel 7 órára már csak hőemelkedése volt...
-Harry menj haza,vigyázunk rá...-mondta Mandy és Hannah...
-De én nem...nem hagyom el...szüksége van rám...
-Ahogy neked meg alvásra...na menj haza...!-majd begyömöszöltek a fiúkkal,Justinnal és Ange apukájával együtt egy taxiba...Mikor hazaértem lefeküdtem...forgolódtam egy picit,majd elaludtam.

*Ange szemszöge*

Mikor felébredtem Hannaht és Mandyt láttam meg...Harryék sehol sem voltak...
-Apa és a fiúk hol vannak?!-néztem rájuk értetlenkedve.
-Kb.1 órája küldtük őket haza...egész éjszaka váltogatták egymást...reggelre úgy néztek ki,mint a hullák...nem áll jól nekik a kisírt szem...-mondta Hannah.
-Sírtak?!-néztem rájuk csodálkozva.
-Ange!!Mindenki...este 11-kor olyan magas volt a lázad,hogy mondta az orvos,hogy készüljünk a legrosszabbakra...Harry,Justin és az apukád sírt a legjobban...meg persze mi...de szerencsére itt vagy egyben...-kezdett el sírni Mandy.
-Most legszívesebben felállnék és megölelnélek,de nem bírok...-néztem rá könnyes szemmel...
-Ajj te...-mosolyodtak el.

*3 hét múlva*

-Hey kicsim...segítsek felöltözni?!-kérdezte Harry egy kanos vigyor keretében.
-Nem kell...-nyújtottam ki rá a nyelvemet...
-Oké...hát akkor nem...,az a lényeg,hogy ma szabadulsz ebből a borzadályból...-mosolygott rám Harry,majd megcsókolt...Kezdem úgy érezni,hogy a majdnem halálom jobban összekovácsolt engem és Harryt...
-Na látod...-mosolyodtam el,majd megöleltem.
-Na gyere...-megfogta a táskámat az egyik kezével,a másikkal meg a kezemet.Így sétáltunk haza...