26.Fejezet

-Harry pattanj már le erről a gyerektémáról.Szülinapodra kérj anyukádtól egy kis tesót...-nevettem el a végét.
-Na de Ange...persze Louéknak lesz gyerekük...ez nem ér...-nézett rám értetlenkedve Harry.
-De Harry...Lou 20 éves...Hannah meg 19...
-De akkor is...
-Harry kuss!
-De Ange!
-Ha...-nem bírtam befejezni a mondatot,mert Harry megcsókolt.
-Muhahaha...nyertem!-mosolyodott el büszkén.
-Barom...-öleltem meg.
-De akkor is...-nézett rám cukin kiskutyaszemekkel.
-Hagyd abba,vagy hazamegyek...-néztem rá komolyan...
-De Ange...miért vagy ilyen gonosz?!
-Viszlát Harry...-felálltam,elköszöntem a többiektől,majd elindultam haza.
-Ange...bolond vagy?!Ilyen sötétben egyedül hazasétálsz?!-kérdezte Zayn.
-Mert mit csináljak?!
-Ott alhatsz nálunk...-mosolyodott el.
-A-a...Harryvel nem vagyok hajlandó...
-És mért nem?!
-Mert egy gyerekmániás hülye barom...idegbeteg leszek tőle...,de amúgy szeretem...
-Akkor alszol nálam...-kacsintott rám Zayn.
-Öm...oké...-megfordultunk és visszamentünk a házukba.

*Harry szemszöge*

-Hát visszajöttél?!
-Hagyjál...-szólalt meg Ange,majd felment az emeletre...
-Mit mondtál neki?!-mentem oda Zaynhez.
-Én?!Semmit...
-Itt fog aludni?!-felcsillant a szemem.
-Igen...de azt mondta,hogy nem hajlandó veled aludni...
-De akkor hol alszik?!A padlón...?!-Zayn megfogta a tarkóját...majd zavarodottan próbált megszólalni nem sok sikerrel...-Te szemét buzeráns dög!-ordítottam rá Zaynre.
-De hát...-próbált magyarázkodni.
-Kuss!Hol van?!
-A szobámban...-idegesen felfutottam a lépcsőn,és berontottam Zayn szobájába.Meglepődve vettem észre,hogy Ange sírva fekszik Zayn ágyán.

*Ange szemszöge*

-Ange...minden rendben?!-simogatta meg Harry a hátamat.
-Hagyjál...-szólaltam meg sírva.
-Most tényleg ennyire megsértődtél?!
-Harry...légyszi...hagyjál...-néztem rá a kisírt szemeimmel kérlően Harryre...
-Oké...-sóhajtott egyet,megpuszilt,majd elment...
-Ange...mi a baj?!-szólalt meg Zayn az ajtóból.
-Se...se...semmi...
-A semmiért tudomásom szerint nem szoktak sírni...
-De tényleg semmi...
-Ahha...persze...na mesélj...
-Félek...
-Ugyan mitől?!-szólalt meg Zayn nagyra nyílt szemekkel.
-Legutoljára,amikor összevesztünk Harryvel,akkor szakítottunk...
-Ajj te...-ölelt át Zayn.
-Nagyon haragszik rám?!-szipogva ránéztem Zaynre nagy szemekkel.
-Hogy érted?!
-Mármint,hogy nálad alszom...
-Öm...enyhén szólva nagyon...szerintem egy életre megutál engem,de nehogy már egyedül sétálj az utcán.-mosolygott rám.Megöleltem,majd megpusziltam.
-Köszönöm...-súgtam a fülébe,mire erősebben megszorított.
-Öm...Zayn!Agyon nyomsz...
-Bocsi...-vörösödött el teljesen a feje.
-Semmi baj...-mosolyodtam el.Közben valaki dörömbölt az ajtón.
-Nyitva van!-ordította el magát Zayn.
-Édeseim...hát ti meg?!-szólalt meg meglepődve Louis.
-Csak beszélgettünk...-szólaltam meg.
-Édeseim?!-lepődött meg Zayn.
-Ja akkor oké...-kacsintott Lou.-amúgy Harry lent ül a nappaliban EGYEDÜL!-enyhén kihangsúlyozta az egyedül szót.
-Édeseim?!-fagyott le Zayn.
-Zayn...-szólalt meg röhögve Lou...-csend már és igen azok...-röhögött már Zayn is.
-Vagyis menjek le?!-néztem nagyra nyílt szemekkel Louisra...
-Nem MUSZÁJ!-kezdett el nevetni.
-Akkor lemegyek...
-Sok szerencsét...-kiabálták utánam a fiúk,majd elindultam lefelé a lépcsőn.