29.fejezet

Már délután 2 körül járhatott,nem tudom pontosan...egész nap az ágyamon feküdtem és csak bámultam kifelé az ablakon...Örülök,hogy Justinnak mindent elmondtam...tényleg...kicsit könnyebbnek éreztem magam,ám a nap hátralévő részében magányra volt szükségem és ezt ő is tiszteletben tartotta.Egyszer csak a telefonom ébresztett fel a gondolataimból...sejtettem,Lou volt az.
-Szia Ange...jobban vagy már?!
-Kicsit...
-Beszéltem Zaynnel...mindent elmondott...megbánta...
-Nagyszerű!-nevettem fel keservesen.
-Ange...nyugi...-mondta nyugodt hangon Lou.-amúgy elmondtad már Harrynek?!
-Nem...-sóhajtottam fel...
-Elmondjam neki?!
-Ne...,mert akkor kikészül...inkább csak készítsd fel rá lelkiekben...
-Oké...,figyelj...Niallnek és Liamnek nem számolok be a dologról,majd rájönnek.
-Ühhüm...-szólaltam meg szipogva.
-Jól van...nem zavarlak tovább,szia.-majd letette,közben valaki dörömbölt az ajtómon.
-Nyitva van...-szólaltam meg erőtlenül.
-Szia...hallottam mi történt...akárhogyan reagál rá Harry,én és tutira veszem,hogy Mandy is mindig melletted állunk úgy,mint te mindig mellettünk...-megölelt,majd egy halvány mosolyt csalt az arcára Hannah.
-Köszönöm...-mosolyodtam el...-amúgy a kisbaba,hogy van?!
-Jól...szerencsére...-mosolyodott el.
-És a drágalátos Mark öcséd,hogy reagált arra,hogy júliusban keresztapa lesz?!
-Kijelentette,hogy Olaszországba költözünk,anya meg közölte vele,hogy nem ő fogja 17 éves fejjel eldönteni,hogy a család hova költözik...-nevette el a végét.Hannahval körülbelül még 3 órán keresztül beszélgettünk.Olyan jó hatással van rám...pár órára elfelejtette velem minden bajomat...,de sajnos eszembe juttatták mások...
-Sziasztok!-rontott be a szobámba Harry,majd megcsókolt.-Lou mondta,hogy beszélni akarsz velem...
-Na jó...sziasztok!-mosolygott ránk zavarodottan Hannah,majd megölelt és elment.
-Na?!-nézett rám kíváncsian Harry.
-Szerintem ülj le...-hajtottam le a fejemet...
-Mondd már!-nézett rám félve.
-Mit mondott neked Lou?!-néztem mélyen a szemébe...
-Csak annyit,hogy lehetőleg ne akadjak ki...-szólalt meg idegesen.
-És Zaynnel beszéltél?!
-Nem...ki sem lépett a szobájából reggel óta...-hangján egyre fokozottabb feszültséget éreztem...
-Öm...Harry...szóval...én...vagyis mi...-szólaltam meg idegesen.
-Mondd már!-nézett rám nagyra nyílt szemekkel.
-Szóval...-hajtottam le a fejemet,majd egy hosszú szünet után folytattam...-Zayn megcsókolt...
-HOGY MI?!Ez komoly?!-idegesen felállt az ágyról...nagyon rossz volt látni...izzadság gyöngyözött az arcán és fel-alá járkált...
-Kérlek...nyugodj meg!-mondtam még mindig a földet bámulva...
-Mégis hogy?!
-Harry én...vagyis...nem tudom...,de megbánta...-mondtam neki,mintha ez sokat segített volna.
-Megbánta...-nevetett fel keservesen és mégis gúnyosan.-Ange megcsókolt téged...
-Tudom...és engem is kiakasztott...-félve néztem rá Harryre.
-Tudja,hogy együtt vagyunk...-mondta érzéstelen arccal...
-Ha ez enyhít a helyzeten...tudnod kell,hogy nem csókoltam vissza...én téged szeretlek...CSAK téged...és senki mást.-mondtam és közben már a sírás kerülgetett...igazából nem is értem,hogy miért,mégis bűntudatot éreztem legbelül.
-De Ange...-hajtotta le a fejét Harry.-mért kellett odamenned hozzá?!
-Nem tudhattam,hogy ez lesz belőle...-szólaltam meg sírva.
-Az ember már a legjobb haverjában sem bízhat...-egy keserves állmosoly után fejét beletemette tenyereibe...Hosszú percekig egyikünk sem szólt egy szót sem.Egyszer csak leült mellém az ágyra,majd a vállamra tette a kezét,majd sóhajtott egy nagyot.Nem tudtam,hogy mit kéne erre reagálnom,ezért fogtam magam,lefeküdtem az ágyamra és a párnák közé temettem a fejemet.Pár perc múlva Harry puha kezei kezdték simogatni a hátamat...Olyan szintű boldogság töltött el,mint körülbelül az első csókunknál...Ez a pár csendben teli perc megnyugtatott engem is,hiszen Harry végre nem dühöngött,így tiszta fejjel lehetett vele beszélni...Tudom,hogy számára a lehető legrosszabb módon törtem meg a némaságot,de nem volt más választásom...
-Beszélnünk kellene Zaynnel...-néztem rá nem túl vidáman.
-Nem vagyok képes rá....nem élné túl...-szólalt meg teljesen nyugodtan Harry.
-Akkor beszélek én vele...-néztem félve Harryre.
-Na azt meg én nem engedem...-aggódva nézett rám.
-De valamelyikünknek beszélni kéne vele...-hajtottam le a fejemet.Harry erre nem reagált,csak maga elé bámult a semmibe.Így ültünk kb.5 percen keresztül.A csendet ismét én törtem meg...
-Harry komolyan...nem akarok ebből több konfliktust,ezt meg kell beszélni...üljünk le hárman...te meg megígéred nekem,hogy higgadt maradsz...
-Te meg,hogy nem nézel rá!
-Ne gyerekeskedj már!-szólaltam meg kicsit ingerülten.
-Ange...megcsókolt téged...és te még rá akarsz nézni?!-nézett rám nagy szemekkel Harry.
-Nem leszek bunkó...ha hozzá beszélek,akkor nem a földet fogom bámulni...-jelentettem ki határozottan.
-Akkor nem beszélsz!-szólt rám Harry elég ingerülten.
-Harry nyugodj már le!Nem fogok némasági fogadalmat tenni!-kiabáltam rá Harryre.
-Ange!-ordította el magát.-ezzel nem könnyíted meg a helyzetemet!
-Hidd el te sem az enyémet...-sírva ránéztem egy percre,majd újra lehajtottam a fejemet.-Na jó,nincs kedvem veszekedni...-sétáltam ki a szobámból.Harry még utánam kiabált valamit,bár tudta,hogy most úgysem megyek vissza...Elmentem sétálni a parkba,majd egy eldugott helyen leültem egy padra és a gondolataimba mélyedtem...Ebben a telefonom zavart meg.Harry volt az,kinyomtam...,sőt ki is kapcsoltam a telefonom...

Figyelem!:DD

Már csak 20 rész van hátra a blogból...:$$Rájöttem,hogy nem jó ha húzom a sztorit,így befejeztem,DE...elkezdtem már egy másikat,amire szintén péntekenként fogok részt rakni.:DD Amúgy megszeretnék mindenkit kérni,hogy a véleményét az eddigi részekről írja már le légyszíves kommentárba.Köszi előre is!:) ♥ xx

http://onedirectionvashappenin.blogspot.com/ 1.rész PÉNTEKEN!:333 ♥

28.Fejezet

Hajnalban különös ébresztőt kaptam az én hűn szeretett Harrymtől.Rám ugrott az elmebeteg állatja,majd megcsókolt.Úgy megijedtem,hogy a földön kötöttünk ki mindketten.
-Te meg mit keresel itt?!
-Nem bírtam tovább nélküled...-nézett rám aranyosan,még mindig rajtam ülve.
-4:20-kor így kell letámadni?!-még mindig alig bírtam megszólalni a sokktól.
-Bocsánat...-megcsókolt.Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni...nem hiszem el,hogy képes volt hajnalban lejönni hozzám.A szívem egyre hevesebben vert,és ezt ő is észrevette,majd nevetni kezdett.
-Izgatottak vagyunk,izgatottak vagyunk?!-nevette el a végét.
-Shh...-csendesítettem el,majd megcsókoltam.Harry felkapott,majd felvitt a szobájába.Olyan erővel dobott az ágyára,hogy akaratlanul is sikítottam egyet.Erre Zayn berontott a szobába.
-Úristen,mi történt?!-nézett ránk megrémülve Zayn.
-Se..semmi....-kezdtem el röhögni.
-Akkor mit sikítozol...?!Amúúúgy nem úgy volt,hogy a kanapén alszol?!
-Az előbb hoztam fel...-nevetett fel büszkén Harry.
-Ahha...oké...öm...halkabban...nem szeretném azt hallgatni élő egyenes adásban.hogy ti most éppen mit csináltok...-rám nézett,majd elkezdte a padlót szemlélni.
-Okéoké...-mosolygott rám Harry egy kanos vigyorral,majd kiparancsolta Zaynet a szobájából.Harry rögtön rátért a lényegre.
-Harry...hé...Harry...ne...-szólaltam meg 2 csók között.
-Miért ne?!-nézett rám meglepődve Harry,közben tovább csókolgatott.
-Harry komolyan...sajnálom Zaynt...-bámultam magam elé a semmibe...
-Ugyan már!Miért?-nézett rám vigyorogva és közben játszotta a durcás gyereket,amiért félbeszakítottam a "játékát".Nem sokáig bírtam én se röhögés nélkül...megöleltem,de közben felsóhajtottam...
-Beszélnem kell vele...-szólaltam meg halkan.
-Hogy mi?!Oh nem...,most csak az enyém vagy,erre a pár órára...-mosolyodott el Harry.
-Nem Harry...muszáj beszélnem vele...-lehajtottam a fejemet,majd folytattam.-most...
-Ange...minden rendben?!-emelte fel a kezével a fejemet.
-Ühüm...-bólogattam,majd megcsókoltam.
-Na jó kapsz 15 percet.-mosolyodott el Harry,majd lefeküdt az ágyra.Én rögtön Zayn szobáját céloztam meg.Miután odaértem az ajtajához,bekopogtam hozzá.
-Nyitva van!-szólalt meg Zayn.
-Szia...-csuktam be magam mögött az ajtót.Miután Zayn meglátta,hogy én vagyok az,lehajtotta a fejét.-Mi a baj?!Mostanában olyan furcsán viselkedsz,főleg,ha a közelemben vagy...-sóhajtottam fel,majd leültem mellé az ágy közepére.
-Één...nem tudom,hogy fogalmazzam meg...-nézett rám szomorúan a nagy barna szemeivel.
-Röviden,lényegre törően...-mosolyogtam rá.
-Szeretlek...-szólalt meg tiszta vörös fejjel.
-Zayn...ez jó vicc volt,na mi a valódi oka a viselkedésednek...?!
-Ange...szeretlek...mindennél jobban...kellesz nekem...
-Zayn...te is tudod nagyon is jól,hogy én Harryt szeretem...és semmi pénzért,meg nem csal...-megcsókolt.Abban a szent másodpercben ellöktem magamtól.-Normális vagy?!-kezdtek el folyni a könnyeim,majd kimentem a szobájából.Kint a folyóson leültem,és elkezdtem sírni...közben azon gondolkodtam,hogy ezt,hogy fogom Harryvel közölni.Már vagy 10 perce sírhattam,amikor Lou ment volna le az emeletről,de mivel látta,hogy sírok rögtön a segítségemre sietett.
-Ange...-letörölte a könnyeimet.-mi a baj?!-leült elém törökülésbe,majd megfogta a kezemet.
-Se...semmi...-kezdtem el újra sírni.Nem mertem elmondani neki,hogy mi is történt valójában.
-Harry tud róla,hogy itt sírsz?!-nézet rám együtt érzően.
-Nem...-szólaltam meg szipogva.
-Akkor gyere...-felsegített,majd bekísért Harry szobájába.-Hé cica...találtam egy eltévedt báránykát...-biccentett a fejével rám,majd leültetett Harrynek az ágyára,adott egy puszit és elment.
-Ange...édesem...mi a baj?!-guggolt le elém Harry.
-Semmi...-kezdtem el sírva csóválni a fejemet.Harry fogta magát,majd megölelt.A pólója a mellkasánál enyhén szólva vizes lett...Mikor látta,hogy lenyugodtam,újra megkérdezte.
-Mi a baj?!Zayn mondott neked valami olyan dolgot?!Vagy mi..?!-nézett rám aggódva.
-Nem...-hazudtam neki...ettől még rosszabbul éreztem magamat.-ha...haza akarok menni...-közöltem Harryvel sírva.Harry bólintott egyet,majd összeszedtük a cuccaimat,és lementünk a földszintre megkeresni Lout.
-Lou...hazavinnéd Anget?!
-Persze...csak gyere ide egy pillanatra.-mondta Lou Harrynek,így mindketten bementek a konyhába.A lépcső felől lépteket hallottam,így odanéztem...Zayn volt az...rögtön bementem sírva siettetni a fiúkat,majd elindultunk.Egész úton az volt a téma,hogy miért sírok.Végül reggel 6-ra hazaértem.Harryék bekísértek.Mikor felértünk az emeletre,enyhén szólva meglepődtünk,főleg én és Harry.
-Khm...-köszörülte meg Harry a torkát.Justin min.2 lépést tett hátrafelé Gemmától,majd zavarodottan ránk mosolygott,de hamar eltűnt a mosoly az arcáról,miután meglátott engem.
-Hugi...mi...mi történt?!Miért sírsz?!-aggódva nézett rám.Egy 'majd elmondom' nézéssel ránéztem,majd megöleltem.
-Tudom,hogy most nem a legjobbkor szólalok meg,de Gemma ti jártok?!-szólalt meg Lou,mire mindketten elkezdtek mosolyogni...egy halvány mosolyt csaltam az arcomra,majd elbúcsúztam Harrytől és Loutól.Harry mégegyszer megcsókolt,elköszönt a nővérétől és visszamentek a házukba.
-Na mi a baj hugi?!-nézett rám aggódva Justin.Nem válaszoltam semmit,csak ránéztem Gemmára,aki vette a célzást és eltűnt...Justinnak részletesen beszámoltam mindenről...

27.Fejezet

-Szia...-szólaltam meg zavarodottan...-leülhetek ide?!-mutattam mellé a kanapéra.
-Le...-szólalt meg közömbösen.
-Nagyon haragszol rám?!-nagy kerek szemekkel néztem rá,de ő csak a földet bámulta.
-Ange...én...,oké,hogy te haragszol rám,mert állandóan a gyerektémát hozom fel,de a legjobb haverommal lefekszel...az azért még nekem is sok...-még mindig a padlót nézte.
-Egy nem feküdtem le vele,kettő nem csalnálak meg semmi pénzért sem téged...én nem vagyok olyan...-lehajtottam a fejemet,majd sóhajtottam egy nagyot.
-Oké...értem a célzást...de este akkor vele alszol?!-nézett rám nagy szomorú szemekkel.
-Bocsánat...-szólaltam meg szipogva.
-Ange...de alhatsz velem is...
-De én...én most nem akarok...mindketten jól tudjuk,hogy mi lenne a vége...és nem akarok úgy járni,mint Hannah...
-De Ange...bízz már meg bennem...ha nem akarod,akkor csak szimplán alszunk semmi több...légyszi...-a szemében láttam egy kis félelmet az iránt,hogy nemet mondok.
-Aaange!-ordított le Zayn.
-Mi az?!-kiabáltam fel,majd ránéztem Harryre.
-Segíts!Kéérlek!-szólalt meg röhögve.Harryre néztem,aki bólintott egyet a fejével,hogy nyugodtan menjek,majd szomorúan elkezdte szemlélni a földet.Elindultam a lépcső felé,de nem mentem fel...megfordultam,odafutottam Harryhez,majd megcsókoltam.Hary arcán láttam egyfajta meglepettséget,de közben boldogságot is.A csókunknak ő vetett véget.
-Menj fel,mielőtt Louis megöli!-ráhajtotta a homlokát a homlokomra,majd megcsókolt.Ezután már tényleg felmentem.Zayn szobájából kiabálás és röhögés hallatszódott ki.Mikor beléptem,a földbe gyökerezett a lábam...
-Ti meg mi a faszt csináltok?!-döbbenten néztem először Louisra,aki Zaynen ült,és ugrált rajta,majd Zaynere,aki meg kérlően nézett rám,hogy mentsem meg.
-Lou szállj le róla!-néztem rá még mindig döbbenten.
-Nem!-feleselt vissza.
-Louis William Tomlinson!-ordítottam el magamat.
-Ajaj-szólalt meg halkan röhögve Zayn.
-Most azonnal szállj le róla!-határozottan néztem rá.
-Jól van na...nem kell felkapni a vizet...
-Köszönöm...-majd felsegítettem Zaynet.Harry is belépett a szobába.Elkezdett röhögni.
-Hm...William...valami nagyon rossz dolgot csinálhattál,hogy így szólított...-nyújtotta ki Loura a nyelvét Harry.
-Edward cica...kussoljál!-kacsintott Harryre Louis.Zayn hangos nevetésben tört ki.
-Te is kuss...-kezdett bele mondanivalójába Lou.
-Ki ne mond!-fenyegetőzően nézett rá Zayn.
-Azt,hogy Jawaad?!-kezdett el röhögni Harry.
-Te kis...pfú...kinyírlak Harry Edward Styles!-ordította el magát Zayn.
-Kuss,vagy mindenkit megfojtok...-nevettem el a végét.
-Na hajrá...-kezdte el húzogatni a szemöldökét Harry.
-Barom...-olyan 'nyugodjál már le te állat' nézéssel néztem rá.
-Jól van na...-ölelt meg,majd megpuszilt.
-Valaki nem látta véletlenül erre az uramat?!-röhögve nézett ránk,de mégis kérdően Hannah.
-De itt vagyok édesem.-ment oda hozzá Louis.
-Figyelj...haza tudnál vinni?!
-Persze...-mosolyodott el Louis.
-Már most elmész?!-nézett Hannahra meglepődötten Zayn és Harry.
-Öm...igen...-mosolygott zavarodottan Harryre és Zaynre.
-Na jössz cica?!-nézett rá Louis mosolyogva Hannahra.Majd elköszöntek és elmentek.
-Amúúúgy Liam és Mandy?!-nézett ránk értetlenkedve Zayn.
-Passz.-válaszoltuk egyszerre Harryvel.
-Felhívom Mandyt...-mondtam mosolyogva,majd leültem Zayn ágyának a szélére.
-Hallo?!
-Mandy...hol vagytok?!
-Öm...nálam...de most enyhén szólva rosszkor hívtál...
-Oké...jól van na....csak aggódtunk miattatok,de akkor szia.-majd letettem.
-Na?!-nézett rám Harry.
-Mandynél vannak,ééés sikeresen megzavartam őket...-nevettem el a végét.
-Úristen...-nevetett fel Zayn.-Amúgy Niall cicám hol van?!-röhögte el a végét Zayn.
-A szobájában...gondolom...,várj megnézem...

*Niall szemszöge*

Kopogtak az ajtómon.
-Nyitva van!-próbáltam némi erőt vinni a hangomba.
-Minden rendben?!-nézett rám Ange aggódva.
-Persze...-az arcomra csaltam egy erőltetett mosolyt.
-Niall...nem vagyok vak...mi a baj?!-nézett rám együtt érzően,majd leült mellém az ágyamra.
-Minden...-hajtottam le a fejemet.
-Mi történt?!-nézett rám megrémülve.
-Semmi...csak olyan magányos vagyok...és...-nem hagyta,hogy befejezzem a mondatomat,fogta magát megpuszilta az arcomat,majd megölelt.
-Olyan bolond vagy...-még mindig nem engedett el engem.
-Gondolatolvasó vagy...-szólaltam meg halkan.
-Hogy mi?!-elengedett,majd zavarodottan rám nézett.
-Vagyis...te olyan jó barát vagy...mindig tudod,hogy mi kell a másiknak,mire van szüksége...és lehet,hogy hülyén és félreérthetően fog hangzani a következő mondat,de féltékeny vagyok Harryre.-vörösödtem el.
-Ajj Niall!-állt fel Ange az ágyamról

*Ange szemszöge*

-Bocsánat...-hajtotta le a fejét Niall.Rámosolyogtam,majd megfogtam a kezét és lerángattam a napaliba.Még egy negyed órát beszélgettünk,majd mindenki felvonult aludni.Zayn és Harry között mentem fel az emeletre.Mikor felértünk a lépcsőn,szembefordultam velük,majd megszólaltam.
-É...én döntöttem...
-Miről?!-néztek rám meglepődve.
-A kanapén alszom...egyedül...így senki sem haragszik meg rám...
-Ange...állj arrébb...-szólalt meg Lou és Liam a hátam mögül.
-Szia nektek is...-szólaltam meg lenézően.
-Ange...biztos nem akarsz velem aludni?!-nézett rám nagy szemekkel Harry.
-Igen...,bocsi,de döntöttem.-majd levonultam a nappaliba.Lefeküdtem a kanapéra betakartam magamat egy pléddel és rögtön elnyomott az álom.

                                                          /Happy New Year Everyone!:)x/