Másnap reggel arra ébredtem fel,hogy csörög a telefonom.Harry volt az.
-Hallo?
-Szia Ange,Harry vagyok,ugye nem ébresztettelek fel?
-De,de nem baj,úgyis fel akartam már kellni.
-upsz bocsi,na de csak azért hívtalak,hogy véletlen nem maradt nálad a pulcsim?
-ő...izé...mindjárt megnézem,de...figyelj,ha délután átviszem,úgy jó?
-persze,de akkor olyan ruhába gyere,ami jó városnézéshez!-hallottam a hangján,hogy elmosolyodik.Olyan aranyos,bemutatja nekem Londont.
-oké,akkor póló,farmergatya és converse cipő?!
-akár,na de Niall itt röhög mögöttem,szóval megyek kiiktatni,szia!
-szia!-Majd letette.Nagyon boldog voltam,hogy megmutatja,majd délután a várost.Egy órával később,ennek örömére felmentem facebookra.Rettentő rémes dolog fogadott engem."Ismerősnek jelölt: 121 ember,üzenetek:45,értesítők:565 darab."Adatlapomon megláttam,hogy Louis bejelölt a képeken,így bejelölt sok rajongó.Hála Louisnak sokáig elvoltam vele.Egyszer csak chaten rám írt Lou.
-Szia!:D
-Szia!:L
-Mi a baj?
-Te!:DD
-Miért?Mit tettem?:/
-Bejelöltél a képeken és írtó sok értesítőm,levelem és ismerősnek jelölésem lett...:L
-Bocsi...xD
-Kösz.
-Na tényleg bocsi,izé délután akkor városnézés?
-Te is jössz,vagy mi?
-Az összes fiú és Hannah!:D
-Oh...oké...na izé mennem kell.Szia Lou bá!
-Szia Ange néni!-néni...nem is vagyok öreg,annyira...,gondoltam magamban,ezt csak a telefonom zavarta meg.
-Ange?Siess gyorsan be a kórházba!
-Ki az?
-Niall vagyok,de gyere már!
-Miért?
-Harrynek balesete volt.
-úristen...melyik kórház?
-A központi,de siess!
-oké!Szia.-úristen,mi történhetett?Remélem nincs semmi baja...ezek a gondolatok mászkáltak a fejemben,miközben a világot letojva szaladtam a kórházba Harryhez,de egyszer csak sötétség lett...
-Hol vagyok?-kérdeztem alig nyitott szemmel.
-Úristen Ange,a szívbajt hoztad rám.-Harry volt az,begipszelt karral.
-Veled meg mi történt?
-Motoroztam,és belém jött egy autó.-hajtotta le a fejét...
-Na és velem?
-Elütött téged egy autó...az én hibám,és sajnálom.Ha figyelmesebben motoroztam volna,most nem kellene itt feküdnöd...-az arcán egy könnycsepp gördült le.
-Harry,annyira bolond vagy...-mondtam neki,majd megöleltem.Hirtelen "összeakadt" a tekintetünk,majd megszólalt.
-Szeretlek...
2011. október 31., hétfő
2011. október 25., kedd
3.fejezet
*Ange szemszöge*
Istenem, Harry Styles megpuszilt… Úristen, nem szabad úgy viselkednem, mit egy őrült rajongó, vagy elijesztem magamtól. Bár, milyen hülyeségeket hordok itt össze, hiszen minden második rajongójának ad puszit, nem? Ah, nagyon várom már az estét. Na, de megígértem Madynek, hogy amikor ideérünk felmegyek msn-re meg twitterre és beszélgetünk. így is tettem, leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat. Msn-en kiírta, hogy kutyát sétáltat, szóval míg vártam, addig twittereztem. Egyszer csak tízmilliárddal kezdett dobogni a szívem. Harry ezt írta ki: „Én vagyok a világ legszerencsésebb fiúja, hogy ilyen szomszédom lett, csak megtalálnám itt.” Hosszas gondolkodás után írtam neki, így beszélgettünk kb. egy órát twitteren, majd fél órát msn-en. Utána indultunk át hozzájuk vacsorázni. Mikor odaértünk hozzájuk, Harry nyitott ajtót, nagy széles vigyorral üdvözölt bennünket. Éppen, hogy csak beléptem az házba, odahúzott magához és közölte velem, hogy majd beszélnünk kéne, majd megmutatta, hogy merre mentek a többiek. Nagyon aranyos volt az anyukája, az apukája és a nővére is. A nővérével nagyon jóban lettünk. Vacsora után, ami isteni finom volt, a nappaliban beszélgettünk és egyszer csak Harry kihívott a konyhába.
– Izé… én csak… bocsánatot szerettem volna kérni – tarkóját fogva elpirulva tovább folytatta volna, ha bele nem szólok.
- Miért is?
- Tudod, a puszi miatt… nem tudom miért csináltam, olyan hülye voltam, nem akartalak megijeszteni.
- Ugyan már... semmi baj - éreztem, hogy a fejem olyan vörös lett hirtelen, mint egy főtt homár.
- Tényleg? Amúgy… izé... bocsi, nem akartalak zavarba hozni.
- Semmi baj… - egyszer csak betoppant Gemma a konyhába.
- Hé, tubicáim, nem jöttök ki egy picit a kertbe?- majd kacsintott és kiment a konyhából. Harry rácsapott egy nagyot a fejére, majd hozzátette:
- Basszus.
- Mi a baj?
- Gyere, majd megtudod.
Kint a kertben ott álltak a One Direction-ös fiúk, plusz egy szőke lány Louis kezét fogva. Harry rögtön mentegetőzni kezdett.
- Fiúk… és Hannah… bocsánat, de teljesen kiment a fejemből, ígérem jóváteszem.
- Úgy látom az is kiment a fejedből, hogy bemutasd a barátnődet… - mutatott Niall.
- Izé… én nem a barátnője vagyok, hanem az új szomszéd. – próbáltam magyarázkodni, és nem elpirulni. Niall odajött hozzám és elkezdett faggatni, Louis már meghalt a röhögéstől, de szerencsére a barátnője megmentett.
- Elég Niall, ami sok az sok… ne bántsd szegényt! - felém fordult, majd megszólalt – Amúgy Hannah vagyok, Louis barátnője. Téged hogy hívnak, honnan jöttél, és mióta laksz itt?
- Angelina vagyok, de hívjatok csak Angenek. Magyarországról jöttem és ma reggel érkeztünk meg ide, szóval még egy napja sincs.
- Oh, értem. Amúgy ezeknek a hülyegyerekeknek is van nevük. – Mosolyodott el, majd egyesével sorolta a fiúk nevét- Ő itt Niall, Zayn, Liam és Louis, gondoltam Harryt meg már ismered- Gemma elkezdett nevetni.
- Még jobban is, mint ahogyan kellene! – Harry erre elkezdett csikizni, Gemma rögtön röhögni kezdett.
- Ha… Ha… Harry légyszi ne… meghalok, kérlek ??????? ! Csak ne csikizz!
- De csak azért hagyom abba, mert olyan szépen kértél - Gem és a többiek közben már meghaltak a nevetéstől. Már a földön fetrengtek, mikor Gemma ránk szólt. Nagy nehezen befejeztük a nevetést. A földön ülve folytattuk a szórakozást/beszélgetést. Eléggé hideg volt, én meg csak egy szál farmershortban és egy rövid ujjú pólóban voltam. Harrynek biztosan feltűnt, hogy fázom, mert odahajolt hozzám és a fülembe suttogta:
- Figyelj, odaadhatom a pulcsimat?
- Légyszi! – néztem rá kérően. Harry egy laza mozdulattal kibújt a Jack Wills pulcsijából és segített felvenni. Niall röhögésben tört ki.
- Ange, ez pont a te méreted! – ezen én is elmosolyodtam, majd hirtelen azt vettem észre, hogy Harry átkarolt, amit nem nagyon bántam, hiszen így még jobban érezhettem az illatát. Következett egy nagy néma csend, talán 5 percig mindenki csak gondolkodott, ezt csak Louis zavarta meg, ahogyan lefényképezett engem és Harryt. Ugyanis a nagy csend közben „véletlen” a vállára hajtottam a fejemet. A következő pillanatban már olvasgatta a kommentárokat vidáman Louis. Ugyanis felrakta őket twitterre és facebookra is. Harry-vel az egészen csak egy jót nevettünk. Egyszer csak felbukkant a bátyám, Justin.
- Ange, húzd a beled innen, indulunk!
- Köszi, bratyó, szeretlek!
- Tudom! – majd elment. A többiektől gyorsan elköszöntem. Harry még kikísért minket az ajtóig, ahol az arcomra nyomott két puszit, majd megölelt.
Ezek után hatalmas vigyorral és piros fejjel mentem haza. Otthon megfürödtem, majd megnéztem a Lou által gyártott képeket. Hozzászóltam mindkettőhöz, utána lefeküdtem aludni. Rögtön elnyomott az álom.
Istenem, Harry Styles megpuszilt… Úristen, nem szabad úgy viselkednem, mit egy őrült rajongó, vagy elijesztem magamtól. Bár, milyen hülyeségeket hordok itt össze, hiszen minden második rajongójának ad puszit, nem? Ah, nagyon várom már az estét. Na, de megígértem Madynek, hogy amikor ideérünk felmegyek msn-re meg twitterre és beszélgetünk. így is tettem, leültem az ágyamra és bekapcsoltam a laptopomat. Msn-en kiírta, hogy kutyát sétáltat, szóval míg vártam, addig twittereztem. Egyszer csak tízmilliárddal kezdett dobogni a szívem. Harry ezt írta ki: „Én vagyok a világ legszerencsésebb fiúja, hogy ilyen szomszédom lett, csak megtalálnám itt.” Hosszas gondolkodás után írtam neki, így beszélgettünk kb. egy órát twitteren, majd fél órát msn-en. Utána indultunk át hozzájuk vacsorázni. Mikor odaértünk hozzájuk, Harry nyitott ajtót, nagy széles vigyorral üdvözölt bennünket. Éppen, hogy csak beléptem az házba, odahúzott magához és közölte velem, hogy majd beszélnünk kéne, majd megmutatta, hogy merre mentek a többiek. Nagyon aranyos volt az anyukája, az apukája és a nővére is. A nővérével nagyon jóban lettünk. Vacsora után, ami isteni finom volt, a nappaliban beszélgettünk és egyszer csak Harry kihívott a konyhába.
– Izé… én csak… bocsánatot szerettem volna kérni – tarkóját fogva elpirulva tovább folytatta volna, ha bele nem szólok.
- Miért is?
- Tudod, a puszi miatt… nem tudom miért csináltam, olyan hülye voltam, nem akartalak megijeszteni.
- Ugyan már... semmi baj - éreztem, hogy a fejem olyan vörös lett hirtelen, mint egy főtt homár.
- Tényleg? Amúgy… izé... bocsi, nem akartalak zavarba hozni.
- Semmi baj… - egyszer csak betoppant Gemma a konyhába.
- Hé, tubicáim, nem jöttök ki egy picit a kertbe?- majd kacsintott és kiment a konyhából. Harry rácsapott egy nagyot a fejére, majd hozzátette:
- Basszus.
- Mi a baj?
- Gyere, majd megtudod.
Kint a kertben ott álltak a One Direction-ös fiúk, plusz egy szőke lány Louis kezét fogva. Harry rögtön mentegetőzni kezdett.
- Fiúk… és Hannah… bocsánat, de teljesen kiment a fejemből, ígérem jóváteszem.
- Úgy látom az is kiment a fejedből, hogy bemutasd a barátnődet… - mutatott Niall.
- Izé… én nem a barátnője vagyok, hanem az új szomszéd. – próbáltam magyarázkodni, és nem elpirulni. Niall odajött hozzám és elkezdett faggatni, Louis már meghalt a röhögéstől, de szerencsére a barátnője megmentett.
- Elég Niall, ami sok az sok… ne bántsd szegényt! - felém fordult, majd megszólalt – Amúgy Hannah vagyok, Louis barátnője. Téged hogy hívnak, honnan jöttél, és mióta laksz itt?
- Angelina vagyok, de hívjatok csak Angenek. Magyarországról jöttem és ma reggel érkeztünk meg ide, szóval még egy napja sincs.
- Oh, értem. Amúgy ezeknek a hülyegyerekeknek is van nevük. – Mosolyodott el, majd egyesével sorolta a fiúk nevét- Ő itt Niall, Zayn, Liam és Louis, gondoltam Harryt meg már ismered- Gemma elkezdett nevetni.
- Még jobban is, mint ahogyan kellene! – Harry erre elkezdett csikizni, Gemma rögtön röhögni kezdett.
- Ha… Ha… Harry légyszi ne… meghalok, kérlek ??????? ! Csak ne csikizz!
- De csak azért hagyom abba, mert olyan szépen kértél - Gem és a többiek közben már meghaltak a nevetéstől. Már a földön fetrengtek, mikor Gemma ránk szólt. Nagy nehezen befejeztük a nevetést. A földön ülve folytattuk a szórakozást/beszélgetést. Eléggé hideg volt, én meg csak egy szál farmershortban és egy rövid ujjú pólóban voltam. Harrynek biztosan feltűnt, hogy fázom, mert odahajolt hozzám és a fülembe suttogta:
- Figyelj, odaadhatom a pulcsimat?
- Légyszi! – néztem rá kérően. Harry egy laza mozdulattal kibújt a Jack Wills pulcsijából és segített felvenni. Niall röhögésben tört ki.
- Ange, ez pont a te méreted! – ezen én is elmosolyodtam, majd hirtelen azt vettem észre, hogy Harry átkarolt, amit nem nagyon bántam, hiszen így még jobban érezhettem az illatát. Következett egy nagy néma csend, talán 5 percig mindenki csak gondolkodott, ezt csak Louis zavarta meg, ahogyan lefényképezett engem és Harryt. Ugyanis a nagy csend közben „véletlen” a vállára hajtottam a fejemet. A következő pillanatban már olvasgatta a kommentárokat vidáman Louis. Ugyanis felrakta őket twitterre és facebookra is. Harry-vel az egészen csak egy jót nevettünk. Egyszer csak felbukkant a bátyám, Justin.
- Ange, húzd a beled innen, indulunk!
- Köszi, bratyó, szeretlek!
- Tudom! – majd elment. A többiektől gyorsan elköszöntem. Harry még kikísért minket az ajtóig, ahol az arcomra nyomott két puszit, majd megölelt.
Ezek után hatalmas vigyorral és piros fejjel mentem haza. Otthon megfürödtem, majd megnéztem a Lou által gyártott képeket. Hozzászóltam mindkettőhöz, utána lefeküdtem aludni. Rögtön elnyomott az álom.
2.fejezet
- Szia… - mondtam egy kicsit megilletődve.
- Jaj elnézést, be sem mutatkoztam.. Harry vagyok a szomszédból.
- Öhm… izé… én meg… An… An… Angelina vagyok – elég furcsa fejet vághattam, mert rögtön a fejemhez vágott egy kérdést.
- Jól vagy? – nézet rám a nagy zöldeskék szemeivel és a szokásos mosolyával az arcán.
- Persze, igen… csak elbambultam. – nevettem, vagyis próbáltam, de a sokktól nem bírtam.
- Akkor oké... amúgy anyukám mondta, hogy hívjalak meg benneteket vacsorára, remélem eljöttök! – elpirult, Istenem, de aranyos.
- Persze elmegyünk!
- Ange gyere segíteni! – anya kiabált bentről.
- Bocsi, de mennem kell pakolni!
- Oké, oké, akkor majd este találkozunk. Szia! – nyomott egy puszit az arcomra, majd elment.
*Harry szemszöge*
- Harry légy szíves üdvözöld az új szomszédainkat, és hívd meg őket vacsorára! – mondta anya, majd visszament takarítani.
- Ah, semmi kedvem nincs hozzá, Gemma menj már el te! Légyszi!
- Öcskös, nem hatsz meg ezzel a nézéssel. Különben meg, ha jól láttam egy korodbeli lány is tagja az új családnak! – kacsintott egyet a drága nővérkém, majd elment. Hát, oké, akkor átmegyek, de mit fogok mondani? Egyáltalán beszélnek angolul? Anya szerint Magyarországról jöttek… na, mindjárt kiderül. *Becsöngettem* Hallottam, hogy valami idegen nyelven kiabál 2 férfi, utána meg egy lány angolul, hogy „Nyitom már!”. Kinyílt az ajtó. Egy gyönyörű barna hajú, zöld szemű lány állt az ajtóban. Hirtelen eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, ezért köszöntem, szegény lány teljesen ki volt készülve, hirtelen még a nevét sem tudta, majd nagy nehezen elmondta, hogy Angelinának hívják. Angelina… Úristen, ilyen gyönyörű nevet, egy ilyen gyönyörű lánynak. Szegény elég sápadtnak tűnt, hát megkérdeztem tőle, hogy hogy van, ő erre azt felelte, hogy jól, csak elbambult és közben elpirult. Következett egy rövid csend, majd eszembe jutott az igazi cél, amiért átjöttem. Miután megkérdeztem, azt hiszem belepirultam, amikor a szemembe nézett. Úristen Harry ébresztő! Nem eshetsz bele, hisz még nem is ismered! A magammal folytatott vitát anyukája zavarta meg. Ange közölte velem, hogy eljönnek, de most mennie kell. Valamit motyogtam és utána nem is tudom miért, de adtam neki egy puszit, és elmentem. Úristen, mit tettem… mi van akkor, ha ő nem kedvel engem és most elijesztettem magamtól? … Na, majd este jóváteszem…
- Jaj elnézést, be sem mutatkoztam.. Harry vagyok a szomszédból.
- Öhm… izé… én meg… An… An… Angelina vagyok – elég furcsa fejet vághattam, mert rögtön a fejemhez vágott egy kérdést.
- Jól vagy? – nézet rám a nagy zöldeskék szemeivel és a szokásos mosolyával az arcán.
- Persze, igen… csak elbambultam. – nevettem, vagyis próbáltam, de a sokktól nem bírtam.
- Akkor oké... amúgy anyukám mondta, hogy hívjalak meg benneteket vacsorára, remélem eljöttök! – elpirult, Istenem, de aranyos.
- Persze elmegyünk!
- Ange gyere segíteni! – anya kiabált bentről.
- Bocsi, de mennem kell pakolni!
- Oké, oké, akkor majd este találkozunk. Szia! – nyomott egy puszit az arcomra, majd elment.
*Harry szemszöge*
- Harry légy szíves üdvözöld az új szomszédainkat, és hívd meg őket vacsorára! – mondta anya, majd visszament takarítani.
- Ah, semmi kedvem nincs hozzá, Gemma menj már el te! Légyszi!
- Öcskös, nem hatsz meg ezzel a nézéssel. Különben meg, ha jól láttam egy korodbeli lány is tagja az új családnak! – kacsintott egyet a drága nővérkém, majd elment. Hát, oké, akkor átmegyek, de mit fogok mondani? Egyáltalán beszélnek angolul? Anya szerint Magyarországról jöttek… na, mindjárt kiderül. *Becsöngettem* Hallottam, hogy valami idegen nyelven kiabál 2 férfi, utána meg egy lány angolul, hogy „Nyitom már!”. Kinyílt az ajtó. Egy gyönyörű barna hajú, zöld szemű lány állt az ajtóban. Hirtelen eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt, ezért köszöntem, szegény lány teljesen ki volt készülve, hirtelen még a nevét sem tudta, majd nagy nehezen elmondta, hogy Angelinának hívják. Angelina… Úristen, ilyen gyönyörű nevet, egy ilyen gyönyörű lánynak. Szegény elég sápadtnak tűnt, hát megkérdeztem tőle, hogy hogy van, ő erre azt felelte, hogy jól, csak elbambult és közben elpirult. Következett egy rövid csend, majd eszembe jutott az igazi cél, amiért átjöttem. Miután megkérdeztem, azt hiszem belepirultam, amikor a szemembe nézett. Úristen Harry ébresztő! Nem eshetsz bele, hisz még nem is ismered! A magammal folytatott vitát anyukája zavarta meg. Ange közölte velem, hogy eljönnek, de most mennie kell. Valamit motyogtam és utána nem is tudom miért, de adtam neki egy puszit, és elmentem. Úristen, mit tettem… mi van akkor, ha ő nem kedvel engem és most elijesztettem magamtól? … Na, majd este jóváteszem…
1.fejezet
Hát eljött ez a nap is. Elköltözünk. De miért? 15 év után nem szeretném itt hagyni a barátaimat, ismerőseimet... de sajnos muszáj. London vár minket. Már csak pár cucc és kész is vagyok a pakolással, nem értem anya mért nem keresett inkább itthon valami állást. *csengetnek*
- Szia Ange!
- Szia Mandy!-átöleltük egymást,majd felmentünk a szobámba,vagyis már csak a helyére.
- Muszáj elmenned?! Figyelj, mi szívesen befogadunk téged, csak nem menj el... kérlek!
- Mandy én maradnék... - alig mondtam ezt ki, elkezdtek patakokban folyni a könnyeim... - de sajnos nem lehet,hidd el nem szívesen hagylak itt titeket... - Mandy is elsírta magát,majd megöleltük egymást. - Na gyerünk,vigyük le a bőröndjeimet... - mondtam szipogva,majd elkezdtük lecipelni a bőröndöket. Lent az udvarban már ott állt a költöztető autó és a taxi is. Mandy sajnos nem jön el velünk a repülőtérig, így gyorsan elköszöntünk egymástól, majd anya szétválasztott minket.
***
Megjöttünk... a híres londoni repülőtér... nem nagyon volt hangulatom most mosolyogni, mivel semmi kedvem sincs elköltözni, így csak vágtam egy pofát,majd mentem tovább anyáék után, ahol már várt minket egy taxi. Az út nagy részét átaludtam, azért is, mert álmos voltam, meg eldöntöttem magamban, hogy nem nagyon fog izgatni az egész utazás.
Megérkeztünk a házhoz.
- Úristen,ez csodaszép... - mondtam anyának.
- Tudom, nem is volt valami olcsó... de nektek bármit megadok, csak, hogy boldogok legyetek! - e mondatok hallatán fogtam és magamhoz szorítottam anyát, ezt a pillanatot, csak az zavarta meg, hogy apa és a bátyám fentről hangosan kiabálták kórusban, hogy csengettek.
- Nyitom már! - kiáltottam fel angolul. Azt gondoltam, hogy biztosan a költöztetők lesznek azok, de nem... kinyitottam az ajtót, és helyben meghaltam...
- Szia! - mondta mosolyogva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)