26.Fejezet

-Harry pattanj már le erről a gyerektémáról.Szülinapodra kérj anyukádtól egy kis tesót...-nevettem el a végét.
-Na de Ange...persze Louéknak lesz gyerekük...ez nem ér...-nézett rám értetlenkedve Harry.
-De Harry...Lou 20 éves...Hannah meg 19...
-De akkor is...
-Harry kuss!
-De Ange!
-Ha...-nem bírtam befejezni a mondatot,mert Harry megcsókolt.
-Muhahaha...nyertem!-mosolyodott el büszkén.
-Barom...-öleltem meg.
-De akkor is...-nézett rám cukin kiskutyaszemekkel.
-Hagyd abba,vagy hazamegyek...-néztem rá komolyan...
-De Ange...miért vagy ilyen gonosz?!
-Viszlát Harry...-felálltam,elköszöntem a többiektől,majd elindultam haza.
-Ange...bolond vagy?!Ilyen sötétben egyedül hazasétálsz?!-kérdezte Zayn.
-Mert mit csináljak?!
-Ott alhatsz nálunk...-mosolyodott el.
-A-a...Harryvel nem vagyok hajlandó...
-És mért nem?!
-Mert egy gyerekmániás hülye barom...idegbeteg leszek tőle...,de amúgy szeretem...
-Akkor alszol nálam...-kacsintott rám Zayn.
-Öm...oké...-megfordultunk és visszamentünk a házukba.

*Harry szemszöge*

-Hát visszajöttél?!
-Hagyjál...-szólalt meg Ange,majd felment az emeletre...
-Mit mondtál neki?!-mentem oda Zaynhez.
-Én?!Semmit...
-Itt fog aludni?!-felcsillant a szemem.
-Igen...de azt mondta,hogy nem hajlandó veled aludni...
-De akkor hol alszik?!A padlón...?!-Zayn megfogta a tarkóját...majd zavarodottan próbált megszólalni nem sok sikerrel...-Te szemét buzeráns dög!-ordítottam rá Zaynre.
-De hát...-próbált magyarázkodni.
-Kuss!Hol van?!
-A szobámban...-idegesen felfutottam a lépcsőn,és berontottam Zayn szobájába.Meglepődve vettem észre,hogy Ange sírva fekszik Zayn ágyán.

*Ange szemszöge*

-Ange...minden rendben?!-simogatta meg Harry a hátamat.
-Hagyjál...-szólaltam meg sírva.
-Most tényleg ennyire megsértődtél?!
-Harry...légyszi...hagyjál...-néztem rá a kisírt szemeimmel kérlően Harryre...
-Oké...-sóhajtott egyet,megpuszilt,majd elment...
-Ange...mi a baj?!-szólalt meg Zayn az ajtóból.
-Se...se...semmi...
-A semmiért tudomásom szerint nem szoktak sírni...
-De tényleg semmi...
-Ahha...persze...na mesélj...
-Félek...
-Ugyan mitől?!-szólalt meg Zayn nagyra nyílt szemekkel.
-Legutoljára,amikor összevesztünk Harryvel,akkor szakítottunk...
-Ajj te...-ölelt át Zayn.
-Nagyon haragszik rám?!-szipogva ránéztem Zaynre nagy szemekkel.
-Hogy érted?!
-Mármint,hogy nálad alszom...
-Öm...enyhén szólva nagyon...szerintem egy életre megutál engem,de nehogy már egyedül sétálj az utcán.-mosolygott rám.Megöleltem,majd megpusziltam.
-Köszönöm...-súgtam a fülébe,mire erősebben megszorított.
-Öm...Zayn!Agyon nyomsz...
-Bocsi...-vörösödött el teljesen a feje.
-Semmi baj...-mosolyodtam el.Közben valaki dörömbölt az ajtón.
-Nyitva van!-ordította el magát Zayn.
-Édeseim...hát ti meg?!-szólalt meg meglepődve Louis.
-Csak beszélgettünk...-szólaltam meg.
-Édeseim?!-lepődött meg Zayn.
-Ja akkor oké...-kacsintott Lou.-amúgy Harry lent ül a nappaliban EGYEDÜL!-enyhén kihangsúlyozta az egyedül szót.
-Édeseim?!-fagyott le Zayn.
-Zayn...-szólalt meg röhögve Lou...-csend már és igen azok...-röhögött már Zayn is.
-Vagyis menjek le?!-néztem nagyra nyílt szemekkel Louisra...
-Nem MUSZÁJ!-kezdett el nevetni.
-Akkor lemegyek...
-Sok szerencsét...-kiabálták utánam a fiúk,majd elindultam lefelé a lépcsőn.

25.Fejezet

Két napja volt karácsony.Lassan a többiek is szállingóznak visszafelé a házba.Mire hazaértek a fiúk,addigra összepakoltunk,majd felöltöztünk.Én egy narancssárga hosszított pólót,egy 'cicanacit' és a Loutól kapott cipőt húztam fel.A fiúk az egyen pólójukat,farmergatyát,majd Harry egy Converse,Louis meg egy Adidas cipőt húzott.A többiek először Harryék pólója tűnt fel,utána a cipőm.Mindkettőn jót nevettek.Miután átadtuk az ajándékukat,és ők is nekünk,leültünk a nappaliba beszélgetni.Mandynek és Liamnek,úgymond szófosásuk volt.

-Blablabla...mi...blablabla...karácsony!-mikor elkezdtem bóbiskolni Harry oldalba bökött.

-Mi az?!-néztem rá értetlenkedve.

-Ne élvezd ennyire az előadást...-nevetett fel Harry,majd megcsókolt.
-Jól van na...tudod milyen nehéz és fárasztó dolog az anyaság?!

-Nem...és te honnan tudod?!
-2 napig veletek voltam,szóval tapasztalatból...-nevettem fel.

-Oké Ange...ezt megjegyeztem...-fogta magát,és elfordult a másik irányba.

-Naaa...Haaarry...-beletúrtam a hajába.

-Ne...a hajamat ne...-szólalt meg nevetve.

-Bocsi...-mosolyodtam el,majd megpusziltam.

-Ange,Harry...figyeltek ti egyáltalán?!

-Öm...-elhúzódtunk egymástól...-persze...-kacsintott Harry Mandyre...

-Akkor miről volt az előbb szó?!-nézett rám nagy szemekkel Liam.

-Öm...hm...arról,hogy...talán...áh nem mégsem...ez jó kérdés...-nevettem el a végét.

-Liam mi sem mondtuk el ilyen részletesen,hogy hárman mit csináltunk...-kezdett el röhögni Harry és Lou.Hannah ijedten rám nézett,hirtelen én is elkezdtem nevetni.

-M...m...mert mit csináltatok?!-Hannah tisztára kész volt...

-Tudod a szokásosat,vagyis inkább úgy mondom,hogy 1 ágyban 3 ember,2 fiú és egy lány...na?!Sejted már?!-elkezdte húzogatni a szemöldökét Lou.Hannah elkezdett sírni...-Hé cicám,most meg miért sírsz?!-próbálta megölelni Lou Hannaht,de ő ellökte magától.

-Te szemét!-kezdett el jobban sírni Hannah.

-Hogy mi?!-nézett rá értetlenkedve Lou.
-Louis...kérlek ne játszd a hülyét...tudom,hogy megcsaltál vele!-rám mutatott...

-Hannah!Édesem...én csak vicceltem...-Lou magához szorította Hannaht.

-Tuti?!-szólalt meg sírva Hannah.

-Igen...-mosolyodott el Lou...-ajj gyere ide te...-megölelte,majd megpuszilta a fejét.

-Gyerekek...szerintem igyunk valamit...-szólalt meg Harry...,majd mindenkinek töltött piát.

-Tessék Hannah!Rád fér!-mosolygott rá Harry.

-Én...izé...köszönöm,de nem kérek...-adta vissza zavarodottan Hannah a poharat.

-Na de cica...egy kicsit.-nézett rá Lou nagy szemekkel.

-A-a...nem kívánom...inkább egy pohár vizet innék...-Harry adott Hannahnak egy pohár vizet,majd beszélgettünk tovább.

-Hé Hannah...kijönnél velem a konyhába?!-néztem rá kérlően.

-Persze...-mosolyodott el.

-Oké...szóóval...mióta vagy terhes és mikor akartad elmondani nekem?!-mosolyodtam el.

-Izé...én nem...-szólalt meg,vagyis próbált megszólalni.

-Hannah...csak a hülye nem veszi észre...na szóval?!

-7 hete...-vörösödött el.
-Úristen...gratulálok...-öleltem meg.

-De ezt anyán és rajtad kívül senki sem tudja...szóval légyszi ne mond el senkinek sem,még Harrynek sem...Lounak,meg végképpen ne...

-Okéoké...de akkor mikor közlöd vele?!-kíváncsiskodtam.

-Ma este...mondtam neki,hogy este adom át,itt nálatok az ajándékát.-mosolyodott el.

-De aranyos...-még beszélgettünk Hannahval egy negyed órát,majd visszamentünk.Este 6-kor Hannah bejelentette,hogy akkor most átadná Lounak az ajándékát.Lou izgatottan várta,hogy mit kap Hannahtól.

-Lou...-Hannah mélyen belenézett Louis szemébe.

-Igeeen?!-mosolyodott el Louis.

-Apa leszel...-hirtelen mindenki ledermedt.

-Hogy mi?!Úristen,tényleg?!-Lou nem akarta elhinni.Hannah egyfolytában bólogatott,majd megölelték egymást.Harry átkarolta a derekamat,majd megköszörülte a torkát,kacsintott egyet és megcsókolt...

24.Fejezet

*December 24.* /Fiúk háza/

-Jó reggelt Ange!-suttogta a fülembe Harry...-Boldog karácsonyt,ja és boldog Lou szülinapot....-majd megcsókolt.

-Neked is...-nyitottam ki az egyik szememet,majd megpusziltam.

-Gyere keltsük fel Lout...!-röhögött fel Harry.

-Oké!-kacsintottam rá.

*Louis szemszöge*

-Héj cica ébresztő....-valaki bökdöste az oldalamat.

-Mi?!-szólaltam meg kómásan.

-Kelj már fel te vén trotty!-röhögött fel Harry.

-Tudod ám ki a vén trotty...!-kezdtem el nevetni,majd berántottam az ágyamba és ráültem Harryre.

-Boldog szülinapot és karácsonyt Lou!-nevette el magát Ange.

-Amúgy ja...-szólalt meg röhögve Harry.

-Parancsolsz kisfiú?!-lenézően ránéztem.

-Hé bácsi...pattanjon le rólam...!-nevetett fel Harry.

-Oké...!-kacsintottam rá .

-Úristen...Ange élek!-berántotta mellénk Anget Harry.

-Na...ne már...-kezdett el nevetve kiabálni.

-Hát oké...akkor az uradat puszilgatom...-Ange gonoszan rám nézett,majd rám ugrott.

-Amúgy többiek?!-szólalt meg Ange,miközben éppen mászott le rólam.

-A többi fiú hazament,a lányok,meg velük mentek...-válaszolta Harry.

-Na és Hannah?!

-Haza kellett,hogy utazzon...-hajtottam le a fejemet.-Anyáék meg elutaztak szintén a hugaimmal együtt.

-Akkor hármasban töltjük a karácsonyt,ugyanis Harry szülei és az én szüleim közösen elutaztak,Gemma és Justin,meg úgyszintén...-mondta Ange.

-Arra gondoltok,amire én?!-kezdtem el nevetni.

-Arra...-kezdett el Harry is röhögni.

-Szemetek!-felvett két párnát Ange,majd izomból az arcunkba dobta.

-Áú...oké,ezt megérdemeltük...-néztem mosolyogva rájuk.

*Ange szemszöge*

-Na és kend,mit szeretne csinálni a szülinapján?!

-Hmm...vásárolni...!-nevetett fel Lou.

-Hát...akkor öltözzünk fel és nyomás a plázába!-rámosolyogtam,majd elindultam Harry szobája felé...Miután készen voltunk elindultunk a pláza felé a két fiúval az oldalamon.Mire odaértünk már vagy 50-szer kaptunk röhögőgörcsöt...Nagyon jól éreztük magunkat mindannyian.Megbeszéltük,hogy elmegyünk a parkba,ahol elkezdett esni a hó...gyönyörű volt...Harry magához szorított,majd megcsókolt.

-Hé tubicáim...én is itt vagyok ám!-nevetett fel Lou.

-Bocsi...-néztem rá vörös fejjel.

-Semmi baj...na menjünk kajálni,mert éhen döglök!
-Benne vagyok!-kiáltott fel Harry,majd célba vettek egy pizzériát.Nagyon finom volt...persze a fiúk egy percig sem bírtak a seggükön maradni,így rögtön vissza kellett sétálni a fiúk házába...,ahol nagy nehezen hárman sütöttünk Lounak egy tortát.Kicsit félve,de megkóstoltuk...meg is lepődtünk rajta,hogy milyen finomra sikeredett.Miután Lounak odaadtuk az ajándékokat,nekiláttunk a fa díszítésének.Elképesztő volt számomra,hogy még a semmin is mennyit bírunk röhögni.Miután készen lettünk beraktuk a fa alá egymás ajándékait,majd elkezdtünk nézni egy karácsonyi vígjátékot.Mikor vége lett,Harry és Lou izgatottan rám néztek,és várták,hogy mikor mondom,hogy kinyithatják az ajándékaikat.

-Na jól van ti barmok...nyissuk ki őket!-nevettem fel,majd célba vettük a fa alatt lévő ajándékokat.A fiúknak szerencsére tetszettek az ajándékaim,amit nekik vettem.Most rajtam volt a sor.

-Biztos,hogy meg merjem nézni őket?!-nevettem fel.

-Kapd be Ange!-nyújtotta ki rám a nyelvét Louis.

-Hé cica...SHES MINE!-nevette el magát Harry.

-Na jó...-kezdtem bele az ajándékok kibontásába...Louis és a répamegszállottsága most sem hagyott cserben.

-Jaj de aranyos!-Louistól egy külön számomra gyártott Converse cipőt kaptam,persze répásat,amin néhány kis nyuszi is látható volt.-köszönöööööm!-öleltem meg Louist.

-Nincs mit...-mosolyodott el.Most Harry ajándéka következett.Egy kis dobozka volt egy nagy doboz mélyén...ez Harryre vallt.

-Na nyisd ki!-nézett rám mosolyogva.Mikor kinyitottam azt hittem,hogy helyben elbőgöm magamat.

-Úristen...ez gyönyörű!-pár könnycsepp gördült le az arcomon.

-Na...!-szólalt meg nevetve Harry.-Azért nem kell sírni...-majd megpuszilta az arcomat.-Segítsek feltenni?!-nézett rám aranyosan.

-Ühüm!-szipogtam,miután felrakta a nyakláncot,megpuszilta a nyakamat,majd rám mosolygott.Utána a fiúk adták át egymásnak az ajándékokat,...egyen pólókat,amin az állt,hogy 'Harry ♥ Louis'.Miközben felvették,én a nyakláncon lévő medált csodáltam.Bele volt gravírozva a nevünk...amikor meg szétnyitottam a medált ,akkor egy Harryvel készült közös képünket fedeztem fel.

-Na szépek vagyunk?!-néztek rám mosolyogva.Én sírva bólogattam.

-Hé Ange...mi a baj?!-nézett rám meglepődötten.

-Ez az első olyan karácsonyom,amikor nem csak ketten ünneplem valakivel...

-Ajj...Ange...-öleltek meg.

-Köszönöm fiúk...-mosolyodtam el,majd megpusziltam mindkettőjüket...

23.Fejezet

Reggel arra ébredtem,hogy iszonyatosan fáj a torkom és nagyon melegem van,mégis kiráz a hideg.Mivel felállni nem tudtam,ezért felhívtam Justint,aki rögtön mondta,hogy mindjárt jön.Kopogtak az ajtómon.
-Nyitva van...-szólaltam meg erőtlenül.
-Szia kicsim...-apa volt az,amin meglepődtem,mivel 1 hónapban max.2-szer látom.-Hogy vagy?!
-Nagyon rosszul...
-Na várj megmérem a lázadat...-10 perc után már hívta az orvost ugyanis a lázmérő 39°C fokot mutatott.Az orvos azonnal megjelent,ahogyan anya és Justin is...amin újra meglepődtem,hiszen a család így együtt kb.2 hónaponként egyszer van együtt,anya és apa munkája miatt.Az orvos rögtön bevitetett a kórházba,ahol persze ismerős arcok fogadtak.
-Szia Ange!-mosolygott rám Emma.
-Szia...-mondtam erőtlenül.
-Nyugodjanak meg,minden rendben lesz...-nyugtatgatta a többieket.
-Justin...-alig hallhatóan szólaltam meg.
-Igen hugi?!-mosolygott rám,de mégis láttam a szemében,hogy fél,hogy valami komoly bajom lesz.
-Légyszi felhívnád Harryt?!
-Persze...egy pillanat...-mondta,majd odaadta a telefonját.
-Szia Justin!-szólalt bele Harry.
-Igazából Ange vagyok...
-Szia...minden rendben?!
-Nem egészen...
-Úristen...mi történt?!
-Kórházban vagyok,de nem muszáj bejönnöd,itt vannak velem anyáék...
-Bolond vagy?!Mindjárt megyek!
-Harry...a kedvemért Anneval hozasd el magadat,elég hogyha csak nekem kell bent lennem...
-Oké...-sóhajtott egyet...-pár perc és ott vagyok...Szia!-majd letette.
-Köszi...-mosolyogtam rá Justinra.
-Csak én nem tudom,hogy ki az a Harry?!-lepődött meg apa.
-Ange barátja...-szólalt meg Justin mosolyogva...-ja amúgy már majdnem fél éve szomszédunk...-kacsintott apára Justin.Közben Harry is megjött Anne és Gemma társaságában.
-Szia Kicsim...-mosolygott rám zavarodottan,az arcán tisztán lehetett látni,hogy aggódik értem.
-Szi...-hirtelen belém fojtották a szót a fiúk.
-Ange!Úristen...jól vagy?!Ugye minden rendben lesz?!-kérdezgették össze-vissza.
-Fiúk...!-szólt rájuk Gemma...-kuss már....nem lesz semmi baja remélhetőleg.-Közben bejött az orvos Emmával,akik közölték,hogy csak 1 vagy 2 ember maradhat bent.Anya rögtön kiesett,mert felhívta a főnöke,és mondta,hogy ha nem megy be most rögtön akkor kirúgja.Így Justin és apa maradtak bent.

*Harry szemszöge*

-Harry!Ülj már le!Ne mászkálj már úgy,mint egy halálraítélt!-szólt rám Gemma.Leültem a fiúk mellé.Hirtelen elkezdtem sírni.
-Hé nagyfiú...-jött oda hozzám Lou...-hidd el nem lesz semmi baj...-megölelt,majd leült elém a földre,közben a lányok is megérkeztek...
-Félek attól,hogy elveszítem...-kezdtem el jobban sírni...-nagyon szeretem...és nagyon féltem...-hirtelen Emma jelent meg előttem...Odanyújtott egy zsebkendőt,majd megszólalt.
-Nyugodj meg...nem lesz semmi baja...vigyázunk rá...-rám mosolygott,majd elment.Közben kijött Justin kisírt szemekkel,így én válthattam...Ange még rosszabb állapotban volt,mint egy órával ezelőtt...Odamentem apukája mellé,aki rátette a vállamra a kezét,majd megszólalt...
-Folyamatosan nő a láza...egyre rosszabbul van,az előbb nem ismerte fel Justint...-kezdett el folyni a könnye...Le kellett,hogy üljek,hogy ne essek össze...a fejemet a két kezemmel megfogtam,és úgy sírtam...Éjfél körül lement a láza újra 39°C fokra...Egész éjszakát végigsírtam...aludni egy szemet sem aludtam,az apukája,Justin,a fiúk és én hősiesen váltogattuk egymást...Éppen Niallel voltam bent,amikor hirtelen megszólalt Ange...
-Harry!-rögtön felpattantam,és odafutottam hozzá...
-Itt vagyok!-fogtam meg a kezét,közben patakokban folytak a könnyeim...
-Szeretlek!-mondta erőtlenül...
-Én is téged...-kezdtem el sírni...Niall visszaültetett a székre...Reggel 7 órára már csak hőemelkedése volt...
-Harry menj haza,vigyázunk rá...-mondta Mandy és Hannah...
-De én nem...nem hagyom el...szüksége van rám...
-Ahogy neked meg alvásra...na menj haza...!-majd begyömöszöltek a fiúkkal,Justinnal és Ange apukájával együtt egy taxiba...Mikor hazaértem lefeküdtem...forgolódtam egy picit,majd elaludtam.

*Ange szemszöge*

Mikor felébredtem Hannaht és Mandyt láttam meg...Harryék sehol sem voltak...
-Apa és a fiúk hol vannak?!-néztem rájuk értetlenkedve.
-Kb.1 órája küldtük őket haza...egész éjszaka váltogatták egymást...reggelre úgy néztek ki,mint a hullák...nem áll jól nekik a kisírt szem...-mondta Hannah.
-Sírtak?!-néztem rájuk csodálkozva.
-Ange!!Mindenki...este 11-kor olyan magas volt a lázad,hogy mondta az orvos,hogy készüljünk a legrosszabbakra...Harry,Justin és az apukád sírt a legjobban...meg persze mi...de szerencsére itt vagy egyben...-kezdett el sírni Mandy.
-Most legszívesebben felállnék és megölelnélek,de nem bírok...-néztem rá könnyes szemmel...
-Ajj te...-mosolyodtak el.

*3 hét múlva*

-Hey kicsim...segítsek felöltözni?!-kérdezte Harry egy kanos vigyor keretében.
-Nem kell...-nyújtottam ki rá a nyelvemet...
-Oké...hát akkor nem...,az a lényeg,hogy ma szabadulsz ebből a borzadályból...-mosolygott rám Harry,majd megcsókolt...Kezdem úgy érezni,hogy a majdnem halálom jobban összekovácsolt engem és Harryt...
-Na látod...-mosolyodtam el,majd megöleltem.
-Na gyere...-megfogta a táskámat az egyik kezével,a másikkal meg a kezemet.Így sétáltunk haza...

20-21-22.Fejezet

-És te mit reagáltál rá?!-engedett el Zayn.
-Semmit...
-Semmit?!Hülye vagy?!Itt volt a nagy lehetőség,hogy kibéküljetek,te meg nem reagálsz rá semmit sem?!-arrébb húzott Zayn,majd folytatta...-Harry is megunja egyszer a várakozást...és akkor meg majd nézhetsz...
-de én...
-nincs de...Ange hidd el én jót akarok neked,Harry még mindig szeret téged,hiszen te magad is mondtad,hogy mondta neked.Ne rontsd el az egészet...kérlek!A legfontosabb dolog meg az,hogy nagyon régen láttam már a régi Angelinát...az új Angetől,nem sértésként mondom,de néha agyfaszt kapok...Szóval a kedvemért légyszi!
-Zayn...-sóhajtottam fel...-azért nem reagáltam Harryre,mert akkor jöttetek ti,és Justin belém fojtotta a szót...érted?!De azért köszi,ezt a kis fejmosást...-megpusziltam Zaynt,majd odamentem Hannahhoz és Mandyhez...
-Láttuk,amit láttunk...-szólalt meg nem túl kedves hangszínen Mandy...
-És nem örülünk neki...-nézett rám Hannah.
-Mi van?!-szólaltam meg értetlenkedve.
-Ange...ugyan már...ne játszd a hülyét!-szólalt meg gúnyosan Mandy...
-Ne kertelj...inkább mondd el,hogy mi van közted és Zayn között?!-összefonta a két kezét Hannah és szigorú tekintettel nézett rám,így várta a válaszomat.
-Semmi...csak elmondtam neki,hogy mit mondott nekem Harry...-sóhajtottam fel...-utána adott pár tanácsot...és hálám jeléül pusziltam meg...ugyanis ő nem feltételez ilyeneket rólam,ő elmond nekem mindent...és nem az újságokból kell rájönnöm...és én is teljesen megbízom benne...
-Szóval nem bízol meg bennünk?!-kérdezték kórusban.
-Én megbízom bennetek,ti viszont nem bíztok meg bennem a mellékelt ábra szerint...-lehajtottam a fejemet,majd sóhajtottam egyet...
-De megbízunk,csak...
-Csak?!Nem lányok...nincs csak...
-Ange...én sajnálom...-rám nézett könnyes szemekkel Mandy,majd megölelt.Egy perc múlva Hannah is csatlakozott hozzánk...ezt csak Harry zavarta meg.
-Hé lányok...-nézett rám félénken,és egyben aranyosan,amitől persze elolvadtam...folytatta...-anya üzeni,hogy 5 perc múlva indulás,gondoltam szólok...-rám nézett és újra elmosolyodott,én meg Hannah mögé bújtam,mert  a fejem olyan vörös lett,mint egy homár.Miután Harry elment,Hannah hátrafordult nevetve...
-Nem szereted,mi?!-majd megpuszilt,és újabb röhögésben tört ki.
-Shh már...én...én..
-Teee?!-nézett rám mosolyogva Hannah.
-Szeretem...-fogtam meg a tarkómat.
-Ajj te lány...-mosolyodott el Mandy.-Na gyerünk Mrs.Styles,mert az urad mérges lesz...-röhögte el a végét Mandy,majd mikor látta,hogy reagálni akarok,befogta a számat.Zayn és Justin annyira nevettek,hogy már patakokban folytak a könnyeik...
-Mi ilyen vicces?!-nézett ránk Gemma értetlenkedve...
-Semmi...-mosolygott rá angyalian Justin.
-Oooké...-majd rámutatott a kocsira,hogy szálljunk be.Leült mindenki a helyére.
-Szóval...-törte meg Harry a csendet halk suttogásával.
-Mi szóval?!-néztem rá értetlenkedve.
-A szeretlekes dologról mi a véleményed?!Szerinted lehet még valaha is valami köztünk?!-nézett rám a nagy kékeszöld szemeivel.
-Talán...-a padlót néztem egyfolytában...
-Hm...talán...egy igennel jobban megelégedtem volna,de elsőre a talán sem rossz...-mosolygott rám.-akkor 50% esélyem van a túlélésre...nem is rossz arány...-kacsintott rám.
-Túlélésre?!-néztem rá értetlenkedve.
-Ange...nélküled én egy nagy senki vagyok,nélküled nem bírok élni...csak ez az 50% esély tartja bennem a lelket...-olyan aranyosan nézett rám,hogy azt még a Csizmáskandúr is megirigyelte volna...-Ange...én mindennél jobban szeretlek...-majd fogta magát és megpuszilta az arcomat...a pillangók egyre szorgalmasabban dolgoztak a hasamban,a fejem egyre vörösebb lett...elfordultam az ablak felé,és kifelé bámultam a nagy semmibe,hogy lenyugodjak.Persze elaludtam,de Harry is.
-Ange...hé Ange ébresztő-halkan suttogta-nagyon nyomod a vállamat...-nevette el magát.
-Mi?!-emeltem fel a fejemet Harry válláról,majd zavarodottan ránéztem...-bocsi...-az arcomon egy kis mosoly keletkezett...most Harry pirult el,de nem annyira,mint én az előbb...
-Semmi baj...amúgy szerintem szálljunk ki,mert a többiek már 5 perce kiszálltak...-a kedvenc kis gödröcském megjelent az arcán.Nagy nehezen kimásztam a kocsiból...Justin rögtön odajött hozzám.
-Mi van hugi?!Erősebbnek bizonyult az álommanó?!-felnevetett,majd megölelt.-Anne kell még valamit segíteni?!
-Nem...köszi...akkor majd holnap gyertek...-mosolyodott el.
-Sziasztok...-majd hazamentünk.Otthon mindent elmeséltem Justinnak,aki mosolyogva hallgatta végig az egészet.
-Na látod...lassan minden rendbe fog jönni...-mondta majd megölelt.

*Harry szemszöge*

Gemmának elmeséltem mindent,nagyon boldognak tűnt.
-Na látod öcsi...nem sokára minden a régi lesz...-megölelt,megpuszilt,majd kiment a szobámból.Ledobtam magamat az ágyamra és elkezdtem gondolkodni a mostanában történteken,ezt csak Niall és Lou zavarta meg.
-Bomba!-rontott be a szobámba Lou,majd beleugrott a hasamba...
-Te állat!-nyögtem fel...
-Szia Harry!-köszönt röhögve Niall.
-Bocsánat cica...nem tudtam,hogy ennyire fog fájni...-nézett rám Lou nagy szomorú szemekkel.
-Menj a francba!-hasba vágtam,ő meg elterült...-na szóval,mért vagytok itt?!
-Angeről hoztunk híreket...!-mosolyodott el Niall.
-Mondjátok!-kacsintottam rájuk.
-Szeret téged!-üvöltötték el magukat egyszerre...
-Hannahnak mondta,ő meg elmesélte nekem.-tápászkodott fel a földről Lou a hasát fogva.
-Akkor nagyjából,már csak nekem kell lépnem?!
-Olyasmi...-mondta mosolyogva Niall.
-Akkor bocsi fiúk,de fontos dolgom van!-majd elmentem a szobámból.

*Ange szemszöge*

*Csengettek*
-Harry,hát te m...-megcsókolt...tudtam,hogy nem bírom tovább nélküle...a csók min.5 perces volt...mikor vége lett,megszólalt.
-Ange..légyszi bocsáss meg...imádlak...tudsz adni mégegy esélyt?!-angyalian nézett rám,közben átkarolta a derekamat és közelebb húzott magához.Az ajkaink 1-1 centire voltak egymástól.A szemébe néztem,majd egy halk igen,megbocsájtok után megcsókoltam...Az arcán rögtön egy kanos vigyor keletkezett,becsukta az ajtót,majd talán úgy csókolt meg,mint még soha...egy "szenvedélybombát" dobott rám...
-Ha...Ha...Harry...-próbáltam megszólalni a csókok közben.
-Igen?!-rám nézett egy másodpercre.
-Itthon van Justin...
-És...?!-kezdett el mosolyogni.
-Legalább a szobámig jussunk már el...-nevettem fel,mire ő felkapott és felvitt a szobámba.
-Tessék...itt vagyunk...szóóval?!-bezárta az ajtót,majd egy kanos vigyor keretében elkezdte a szemöldökét húzogatni.Rámosolyogtam,majd rálöktem az ágyamra,és vad csókolózásba kezdtünk.Egy tíz perc múlva a ruháink a földön feküdtek egy kupacban.Miután végeztünk a "közös dolgunkkal",mosolyogva hajtottam rá a fejemet Harry mellkasára,aki reakcióképpen megpuszilta a fejemet.Justin dörömbölt az ajtómon,gyorsan magam köré tekertem az egyik takarót,majd kinyitottam az ajtót.
-Mond!-nyitottam ki résnyire az ajtót.
-Itt vannak az új szembe szomszédaink...gyere le...aaamúgy,miért vagy te becsavarva egy takaróba?!-nézett rám értetlenkedve Justin,majd belépett a szobámba...-őőő...szia Harry...remélem nem leszek idő előtt keresztapa...
-Ha arra gondolsz,igen...védekeztünk...-röhögte el magát Harry.
-Na de öltözzetek fel,és gyertek!-mondta Justin,majd elment.
-Úristen...ez gáz volt...-fogtam meg a fejem...Harry odajött hozzám egy szál semmiben,majd megcsókolt...-ugye tudod,hogy most nincs bezárva az ajtó,így bárki benyithat?!-néztem rá mosolyogva.
-Ja...hupsz!-nevette el magát,majd felhúzta a boxerét.
-Na öltözzünk fel és üdvözöljük az új szomszédokat...-mondtam nevetve,majd így is tettünk.-Fáj a lábam...-szólaltam meg a lépcső előtt...
-Nem akadály-kezdett el mosolyogni Harry,majd felkapott és levitt a nappaliba.Meglepődve vettük észre,hogy ott csak egy fiú ül...egyedül.
-Na végre,hogy itt vagytok!-nevette el magát Justin.-Krisz...ő itt a hugicám Ange,Ange ő itt Krisz...és ő meg...
-A jövendőbeli sógorod...-nevetett fel Harry.
-Majd még meglátjuk...-kacsintott rá Justin,majd folytatta.-szóval ő Harry,Ange barátja,Harry ő itt Krisz...ja amúgy Harry a szomszédban lakik.
-Sziasztok!-mosolygott ránk Krisz.
-Honnan jöttél?!-kérdeztem érdeklődve.
-Magyarországról!
-Ez vicces,mert mi is...-mosolyodtam el.
-És hogy-hogy pont ide jöttetek?!
-Mert apukánk angol...és itt született...
-Értem...é...-a csengő félbeszakította Krisz mondanivalóját.
-Nyitom!-kiáltottam fel.-öm szia Niall,szia Louis!-néztem rájuk értetlenkedve.
-Hey Ange...nem láttál erre egy kóbor Harryt?!-nevettek fel.
-öm de...-vörösödtem el.
-Hogy mi?!Úristen gratulálunk!-öleltek meg.
-Bent van,és köszi...na gyertek be!-mosolyodtam el.A srácokat is bemutattuk Krisznek.Kiderült,hogy nagyon szeret rajzolni,és nagyon ügyes is...közben Lou,Harry és Niall is hozta a formáját.Egy 2 óra múlva elteltével mondta,hogy haza kell mennie...így kinyitottam neki az ajtót,ahol meglepődve vettem észre,hogy Andor áll.
-Szia Ang!-ölelt meg.-Na meg kell ,hogy fojtsalak,vagy minden rendben?!
-Hey Andor!-kiáltott fel Harry.
-Oh...ezek szerint most megúsztad...-mosolygott rám,majd kezett fogott Harryvel.-amúgy mért van így összeborzolva a hajad?!-Lou és Niall már szakadtak a röhögéstől.Harryvel egymásra néztünk,majd Andorra...-oh...-kezdett el nevetni.
-Amúgy te,hogy-hogy itt vagy?!-nézett Andorra értetlenkedve Harry.
-Ja...te nem tudtál róla?!
-Miről?!-nézett rám zavarodottan Harry.
-Ange haza akart utazni,de szerencsére Zayn beszélt a fejével,így benőtt a feje lágya...-mosolygott rám Andor.
-Te...itt akartál hagyni?!-nézett rám szomorúan Harry.
-Mérges voltam...és hirtelen fellángolásból mondtam azt Andornak,amit mondtam...-hajtottam le a fejemet.
-Gyere ide te...-jött oda hozám Harry,megölelt és megpuszilta az arcomat.-a lényeg,hogy a végén nem mentél el...-belenézett a szemembe,majd megcsókolt.
-Bocsánat,hogy közbeszólok...-kiáltott fel Louis-de nekem bébiszitterkednem kell,elhozhatom ide a hugaimat?!-nézett rám kiskutyaszemekkel...
-El...,de akkor meghívom a többieket is...-mosolyodtam el.
-Okéoké...Niall lábhoz...elmegyünk a lányokért...!-nevetve kiabálta Lou,majd elmentek.Én addig felhívtam zaynt,Liamet,Mandyt,és Hannaht.Mire megjöttek a lányokkal a fiúk,addigra a többiek is itt voltak.A lányok nagyon aranyosak voltak.Louis felajánlotta,hogy menjünk el a parkba sétálni.Vicces látványt nyújthattunk,főleg én és Harry,mivel kézenfogva sétáltunk és előttünk meg a kis ikrek mentek énekelve.Harry nagyon aranyos volt,főleg akkor amikor a két kicsit felvette és úgy sétáltunk.
-Ange!-nézett rám a nagy kékeszöldes szemeivel Harry.-Nekünk mikor lesz gyerekünk?!-mosolyodott el.
-Hogy mink?!-néztem rá csodálkozva.
-Gyerekeink...olyan jó anya lennél,és be kell látnod én se  lennék rossz apa.
-Harry,majd egy 5-6 év múlva...-mosolyogtam rá zavarodottan.
-Az messze van...-nézett rám nagy szemekkel.
-Harry..fenruárban lesznek a szülinapjaink,és oké,hogy te 18 leszel,de én csak 17...szóval ráérünk még...
-De Ange!-nézett rám kiskutyaszemekkel Harry.
-Nem,be akarom fejezni a sulit is.Addig kölcsönkérjük Lou hugicáit.-nevettem el a végét.
-Okéoké...-szólalt meg Harry csalódottan,majd adott egy puszit és átkarolta a derekamat.Még egy fél órát kint voltunk a parkban,majd mindenki hazament,Andor meg a szállodába.Harry hazakísért.
-Azért gondold át,a gyerek dolgot...-kacsintott egyet rám,majd megcsókolt és elment.Amikor beléptem a házba köszöntem Justinnak,majd megfürödtem,és lefeküdtem aludni...az álommanó gyorsan meghozta az álmomat...

19.Fejezet

Gemma pont ekkor lépett be a szobámba,ugyanis Justin beengedte.
-Ange...hogy lehetsz ekkora nagy...áh,inkább nem is folytatom!Azt hittem,hogy te nem olyan vagy,mint Harry...,de ezek szerint benned is csalódnom kell!-sóhajtott egyet,majd elment...utána futottam,megfogtam a karjánál fogva,majd magam felé fordítottam.
-Gemma...-szólaltam meg sírva.-ez nem az aminek látszódik...ő csak a haverom...
-Ange...oké...bocsánat,hogy meggyanúsítottalak...-rám mosolygott,majd megölelt.-Amúgy Harryvel mikor akarsz újra összejönni?!-nézett rám kíváncsian.
-Nem tudom...-válaszoltam szipogva.
-Nem kéne beszélnetek?
-Nem!-vágtam rá...
-Miért nem?!-kérdezte tőlem Hannah a hátam mögül,majd megölelt.
-Nem tudom...-kezdtem el újra sírni...
-Ajj Ange!-ölelt át Gemma.Közben Anne megállt mellettünk autóval.
-Hé lányok...nem akartok vásárolni jönni?!-engem nézett egész végig...,a többiek rávágtak egy határozott igent...,én meg csak ott álltam...-Ange te...?!Nem jössz?!-Gemma rám nézett kérlően.
-De...-nyögtem ki halkan.-csak szólok Justinnak és Zaynnek.
-Hé Ange...mondd meg nekik is,hogy jöjjenek!-kiáltotta el magát Anne.
-Oké...-majd bementem szólni nekik.Mikor beszálltunk a kocsiba,legszívesebben sírva elfutottam volna...Gemma persze benyomott a leghátsó ülések egyikére,majd leült a középső sorba...
-Szia Harry!-kiáltotta el magát Zayn,majd kezet fogott a mellettem ülő Harryvel.Egész úton csendben ültünk egymás mellett...Gemma párszor "alig" láthatóan megcsípett engem,majd Harryt.Egyszer Harrynek elege lett belőle...
-Na jól van...elég lesz...Gemma kérlek hagyjál békén...amúgyis olyan jó kedvem van,még nagyon hiányzik az az életemből,hogy halálra csípkedj...-a kocsiban néma csend lett...a szemem sarkából láttam,hogy néha-néha rám néz Harry,de különösebben nem nagyon izgatta a jelenlétem.Megérkeztünk...
-Na jól van gyerekek-szólalt meg Anne...-mivel holnap buli lesz nálunk,segíteni kéne bevásárolni...ja,amúgy ti is meg vagytok hívva...-kacsintott ránk,majd folytatta...-négy csoportra oszlunk,én választom ki,hogy ki kivel lesz...szóval Gemma velem,Justin Zaynnel,Hannah Mandyvel és Ange Harryvel...na tessék itt vannak a listák...ja és fontos a kommunikáció...-rám nézett és Harryre.-Na jó munkát...gyere Gemma...-Nagyszerű...Harryvel vagyok egy csapatban...már csak ez hiányzott az életemből...
-Jössz már?!-szólalt meg közömbösen Harry...
-Igen...-hajtottam le a fejemet...Csendben voltunk max. egy órán keresztül,majd egyszer csak Harry megszólalt.
-Bocs az előbbi hangnemért...-nézett rám aggódva...,a szemében látszott,hogy mit akar,vagyis inkább kit..
-Semmi baj...-szólaltam meg egy öt perces késéssel...,nem mertem belenézni a szemébe,mert tudtam,hogyha belenézek,végem van...Nálam volt a lista egyik fele,a másik meg Harrynél...egyszer elmosolyodott miközben a listát olvasta,majd elindult a virágok felé...
-Mi olyan vicces?!-néztem rá nagyra nyílt szemekkel.
-Semmisemmi...-közben a vörös rózsák közül válogatott...-Neked melyik tetszik?!-belenéztem a szemébe...ne...mit tettem...-Ange!-úristen...nem akarok újabb hibába esni...-Ange!-ordította el magát..
-Mi az?
-Melyik tetszik?!
-Az...-rámutattam egy gyönyörű bordó színűre.
-Akkor tessék...-odaadta a virágot,majd ment tovább,mintha semmi se történt volna...-Gyere már!
-Okéoké...-néztem rá csodálkozva...
-Mi az?!Min csodálkozol ennyire?!
-A virágon...
-Miért?
-Hogy-hogy adtál nekem egy virágot?!
-Rá volt írva a listára...-majd elkezdte olvasni hangosan a listáját...-upsz...ahogy az is,hogy ne mondjam el...-csapott rá a fejére...-bocsi...
-Semmi baj...-mosolyodtam el.Miután mindent összeszedtünk elmentünk a megbeszélt találkozóhelyre,persze mi voltunk az elsők...
-Ange...-szólalt meg Harry remegő hangon.-Hogy a francba süllyedhettünk ilyen mélyre?!
-É...én nem tudom...-sóhajtottam egy nagyot...
-Ange...-mélyen belenézett a szemembe...-ugye tudod,hogy én még mindig nagyon szeretlek?!
-öm...
-Hey kölykök!-vágott bele a szavamba Justin.Harry rám nézett egy 'még tartozol egy válasszal' nézéssel,majd elkezdett beszélgetni Justinnal.
-Na?!-jött oda mosolyogva hozzám zayn.
-Azt mondta,hogy szeret...-sóhajtottam egy nagyot,Zayn meg reakcióképpen megölelt...

18.Fejezet

Egyszer csak csengettek...Justin lerohant,addig Zayn ott maradt mellettem...
-Hidd el,jobb ez így...
-Nem...nem jó...nem csak a saját szívem,hanem az övét is összetörtem.Egy hülye picsa vagyok!-vetettem bele magamat a párnák közé bőgve.
-Ugyan már...-simogatta Zayn a hátamat...-nem vagy az...ennek így kellett történnie...
-Sziasztok!-ordította el magát Mandy,majd miután látta,hogy én a párnák között bőgök és Zayn meg a hátamat simogatva próbál megnyugtatni,csöndben leült az ágyam szélére,majd megszólalt...
-Ange...-lefeküdt mellém,közben a fejemet simogatta...-mi a baj?!
-Minden...-szólaltam meg bőgve a párnák közül.
-Angee...-Mandy elkezdte leszedni a fejemről a párnákat,majd felemelte a fejemet...-Mi a baj?!-nézett rám aggódva...-Légyszi...mondd el...
-Sza...sza...szakítottam Ha..Ha...Harryvel!-szólaltam meg bőgve,Mandy rögtön elsápadt,majd átölelt.Míg én Mandyvel fent beszélgettem,Zayn és Justin a konyhában beszélgettek.

*Justin szemszöge*

-Nagyon aggódom Ange miatt...-sóhajtottam fel.
-Úgyszint...hiányzik a régi,mindig vidám Ange...olyan rossz így látni...-hajtotta le a fejét Zayn.
-Amúgy Harry,hogy viseli az egészet?
-Nagyon rosszul...kész van teljesen,nem akarja elhinni...félek,hogy valami nagy hülyeséget tesz a hülye felmosórongyfejével...
-Úgy érzem,hogy mi vagyunk a hibásak...-nem bírtam tovább,elsírtam magam...-Ange miattam szenved,és ez nagyon fáj,próbáltam megvédeni és pont ezzel kevertem "bajba"...
-Justin...te csak segíteni akartál neki...
-Tudom...
-Don't worry,be happy...nézzük meg Angelinát...-varázsolt egy erőltetett mosolyt az arcára,majd felvonultunk Ange szobájába.

*Ange szemszöge*

-Ange...na...egy mosolyt kérek...,legalább a látszat kedvéért...-megint nyúzott engem Mandy.
-Ne már...-szólaltam meg szipogva...-add vissza a telefo...-mielőtt kimondtam volna,megcsörrent a telefonom.Andor volt az.Mandy felvette.
-Jó napot,ön Ange rezidenciáját hívta.A sípszó után hagyjon üzenetet...pííí...-szólalt bele Mandy magyarul a telefonba.
-Mandy te állat...add oda most rögtön Anget!
-Okéoké...
-Szia...-szólaltam bele szipogva.
-Hey Ange!Te sírsz?!Mi a baj?!
-Túl sok minden...
-Van időm...
-Andor...ne...nem akarok róla beszélni...
-Biztos?
-Igen...-szólaltam meg enyhén leamortizált hangon.
-Aggódom érted...-sóhajtott egy nagyot a telefonba Andor...közben feljöttek a szobámba a fiúk.
-Sokan mondták ezt,az utóbbi két héten...
-Ange...ha bármiben tudok segíteni,akkor csak szólj és repülök hozzád!-elmosolyodtam.
-Lenne valami...-ránéztem Mandyre,majd folytattam...-tudnál szerezni egy repülőjegyet Magyarországra?
-Persze,de minek neked az?
-Meglátogatnálak benneteket.-Mandy elsápadva nézett rám...,majd hirtelen kivette a kezemből a telefont...
-Oké...én...ezt...nem bírom nézni...!Szakított Harryvel,és azt hiszi,hogy el tud menekülni az érzései elől...,de őszintén szólva elég nagy hülyének tartom...na mindegy...szia Andor...!-visszaadta a telefont,elköszönt a fiúktól,majd elment.
-Ange...hé...ez igaz?!Hülye vagy?!...Istenem...tudod mit?!Szerzek egy repülőjegyet,de nem neked...,hanem magamnak.Elmegyek hozzád és megfojtalak...holnap után találkozunk.Szia!-majd letette...Justin egyfolytában fordította Zaynenek,hogy miről van szó.
-Ange...én nem ilyennek ismertelek meg...-jött oda hozzám Zayn...-kérlek,ne menj el...-a szeme tiszta könnyes lett...
-Zayn...én...nem megyek...-hajtottam le a fejemet...-megígérem...-néztem bele a szemébe.
-Köszönöm...-súgta a fülembe,majd megölelt.