17.Fejezet

-Angee!-ugrott rám valaki.
-Hagyjál Justin-szólaltam meg kómásan.
-Már bocsi...-húzta le rólam a takarót Mandy...-most megsértődtem...hmm-vágta be a durcit Mandy.
-Úristen,nem úgy volt,hogy ma mentek haza?!-néztem rá csodálkozva.
-IDEKÖLTÖZÜNK!!-ordította el magát,majd rám ugrott...,szerencsére senki sem nyitott be a szobámba,ugyanis elég félreérthető volt a dolog.
-ÚristenÚristenÚristen!-kezdtem el kiabálni.
-Na nyugodj már le!-szállt le rólam,közben a haját igazgatta.-amúgy szomszéd utca...-kacsintott rám.-na de most megyek pakolni,majd jelentkezem!Szia!-majd el is tűnt.Hirtelen Justin lépett be a szobámba.
-Na,beszélsz vele?
-ühüm...
-és kérsz még egy kis időt?-nézett rám kérlően Justin.
-igen...-sóhajtottam fel,majd egy pár könnycsepp hagyta el a szememet.
-Akkor ess rajta túl,minél hamarabb...de tudd meg,ha mégsem kérsz még egy kis időt,akkor is ugyanúgy szeretlek!-megölelt,majd elment.Felöltöztem,megfésülködtem,és átmentem a szomszédba Harryékhez.

*Becsengettem*

-Szia!-üdvözölt széles mosollyal Harry,majd megcsókolt.Az én arcomon pillanatnyilag nem volt leolvasható semmilyen érzelem se...csak a félelem.
-Szia...-szólaltam meg erőtlenül.
-Mi a baj?Bejössz és megbeszéljük?
-Jó ez itt...
-Ange...minden rendben?-hirtelen könny szökött a szemembe.
-Nem...-belenéztem Harry szemébe és láttam benne azt a bizonyos félelmet.Nagy levegőt vettem,majd folytattam.-Harry...ez így nagyon nem jó...-az arcomon pár könnycsepp gördült le.
-De mi nem jó?!-Harryn látszódott,hogy percek kérdése és elsírja magát.
-ez...én még nem bírtam feldolgozni a történteket,és még idő kell nekem...-kezdtem el sírni.-Szeretlek,de ez így nem jó...,nem olyan,mint régen...-már patakokban folytak a könnyeim.
-M...M..Most szakítani akarsz velem?-nézett rám Harry könnyes szemekkel.
-Nem...vagyis hívjuk inkább kényszerszünetnek...-nem mertem ránézni...a földre pá könnycsepp hullt le...Harry is sírt.
-Ange...kérlek ne...gondold át mégegyszer...Kérlek!Ha szeretsz,akkor nem teszed ezt velem...-mondta szipogva.
-Akkor nem szeretlek...
-Ange!-nevetett fel keservesen,de mégis gúnyosan...-mért hazudsz magadnak?
-Nem,nem hazudok...-mondtam szipogva.
-Akkor nézz a szemembe,és mondd bele,ha komolyan gondolod...-éreztem a hangján egyfajta bizalmat,afelé,hogy úgysem merem megtenni.
-Harry!-belenéztem a szemébe.-Nem szeretlek!-Hirtelen üres és semmitmondó lett a tekintete.A könnyei egyre szaporábban kezdtek neki is folyni...elengedte a kezemet,mégegyszer a szemembe nézett,majd bement a házukba és becsukta az ajtót.Leültem a házunk elé,majd elkezdtem sírni.Egy tíz perc múlva kijött Justin...,majd bekísért a nappaliba,ott mindent elmeséltem neki részletesen.
-Ange...ne sírj...ennek így kellett történnie...-próbált megnyugtatni Justin.Közben megszólalt a telefonom.Mivel a bőgés miatt nem bírtam megszólalni,Justin vette fel.A beszélgetés alapján arra következtettem,hogy Zayn az,majd pár perc múlva ez be is igazolódott.
-Ajj...gyere ide te...-ölelt át...-amúgy ne aggódj,elküldtem Harryhez Louist,szóval nem fog semmilyen hülyeséget csinálni...-próbált nyugtatgatni,kevés sikerrel Zayn.

*Harry szemszöge*

-Szia...-köszönt együttérzően Lou,majd adott egy zsepit.
-Szia...-a hangomban semmi erő nem volt,kész voltam,ennyi...végem van.
-Harry sajnálom...
-Nem kell...megérdemeltem,most megtudom,hogy ő mit érzett akkor...-kezdtem el sírni.
-Harry figyelj...én mondtam,hogy idő kell neki...
-Ja...és utána te erőltetted az egész találkozást is...
-Tudod,nem én smároltam azzal az idegen csajjal...-mondta Lou gúnyos hangon.Elfogott a sírás...
-Igazad van,egy szarházi alak vagyok...azt is megértem,hogyha soha többé nem fog hozzám szólni...-mondtam szipogva...
-Oh Harry...lásd be,azért annyira nem szörnyű a helyzet,majd kibékültök idővel,hiszen ő mondta,hogy nem szakított veled,csak kényszerpihenőt tart...
-Az ugyanaz...
-Igaz...ajj Harry...gyere ide haver!-ölelt meg Lou...,majd elment.Rá 5 percre Gemma kopogott a szobám ajtaján,anyával együtt...elmondtam nekik mindent,az elejétől kezdve,idáig...

*Ange szemszöge*

-Olyan hülye vagyok!-kezdtem el újra bőgni...
-Ugyan már Ange...nem vagy hülye,nyugi...előbb-utóbb úgyis kibékültök.-megölelt Zayn,majd Justinnal együtt nyugtatgattak...

16.Fejezet

Nagyon jól éreztük mindannyian magunkat.Mikor hazafelé tartottunk egy tucat rajongó támadta le a fiúkat.Miközben dedikáltak Harry rám nézett párszor mosolyogva,majd miután végzett odajött hozzám.
-Ilyen hamar kész lettél?!-néztem rá hunyorogva,mert a vakuk fényétől alig lehetett látni.
-Igen...-mondta büszkén,egy hatalmas vigyorral az arcán,majd megcsókolt.A rajongóknak ez nem nagyon tetszett,de letojtuk mindketten.Miután Niall is végzet,a rajongók kíséretében,aminek persze nagyon örültünk...hazaindultunk.
-Mr.Ír vagyok és de szexi...mi tartott ilyen sokáig?-kérdeztem Niallt röhögve.
-Hahaha...látom vicces kedvedben vagy...-nézett rám komolyan,majd a hátamra ugrott.
-Te állat...hány tonna vagy te?!Harry segíts!-röhögve kérleltem.
-Hm...-csak ennyit reagált,majd megölelt mindkettőnket.A végén mindhárman a földön kötöttünk ki.Zayn felsegített,majd magával rántott és húzott a többiek után.Persze Harryt és Niallt ott hagyta.A fiúk a földön nyúzták egymást.
-Szóval...mesélj.-nézett rám nagy szemekkel Zayn.
-Miről?-néztem rá értetlenkedve.
-Azért békültél ki Harryvel,mert rád mosolygott,mondott valamit és megcsókolt,vagy azért,mert tényleg találkozni akartál vele,és tényleg hiányzott?
-öm...
-Na?
-passz.
-Szóval az első...Ange...olyan hülye vagy...-rám nézett együttérzően,majd megölelt.
-Zayn...én...én...
-te?
-nem tudom...-hajtottam le a fejemet...-szeretem,de egyáltalán nem akartam vele találkozni.Még nem dolgoztam fel a történteket,és ez így olyan rossz...-pár könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ange...vagyis adtál most neki még egy esélyt,de félsz a következményektől,ugye?Igazam van,vagy igazam van?
-Én annyira nem akarom,hogy újra megtörténjen az,ami most történt,én abba belehalnék...-kezdtem el sírni.
-Hé Ange,mi a baj?!-karolt át Niall.Belenéztem Zayn szemébe,majd ránéztem a felém futó Harryre.
-Semmi.-nyögtem ki sírva.
-Ange...mi a baj?Hé...ne sírj...Ange!Niall légyszi magunkra hagynál?-kérte meg Harry Niallt,aki bólintott,majd odament Zaynehez.-Hé Ange...ne sírj kérlek!-magához szorított.A pólójából már csavarni lehetett a vizet...miután látta,hogy lenyugodtam megszólalt.
-Ange...-emelte fel a kezével a fejemet.-mi a baj?
-semmi.-szólaltam meg szipogva.
-semmi?!Na...de tényleg,mi a gond?
-nem tudom...-kezdtem el sírni.Zayn közben odajött hozzánk.
-Ange nézz rám légyszi...mi a baj?-nézett rám a nagy barna szemeivel.
-Nem publikus.-szólaltam meg szipogva.
-Harry...ellophatom egy fél percre?-Harry aggódva rám nézett,majd bólintott egyet.
-Ange...mért nem kérsz még egy kis időt?
-Mert akkor megbántanám,és...
-És?!Így meg te szenvedsz...
-De...
-Nincs de!-vágott bele a szavamba Zayn.-Értsd már meg,bele fogsz őrülni előbb-utóbb...látom rajtad,hogy időre van szükséged...gondolkodj el ezen.Kérlek...-átkarolt,majd odavitt Harryhez.Még egyszer rám nézett,megütögette Harry vállát,majd odament Niallhez.Ezek után a hazavezető úton nem szóltunk egymáshoz...én egyfolytában sírtam,Harry magához húzott,átkarolta a derekamat,majd próbált megnyugtatni,kevés sikerrel.Mikor hazaértem,persze anyáék megint nem voltak otthon,így Justin fogadott minket.
-Ange...miért sírsz?
-Mindegy...-kezdtem el újra bőgni.
-Harry?
-Ne nézz rám,nem én voltam,sétáltunk,és egyszer csak elkezdett sírni...Amúgy beszélj vele te,hátha neked elmondja.-Harry megölelt,megcsókolt,majd elment haza.Justin leültetett a konyhában,ő meg a velem szemben lévő székre ült.
-Szóval?-nézett rám kíváncsian.
-én...én...-szipogtam össze-vissza.
-iiiigen?
-én...szeretem,de félek,hogy újra megcsal!-miután ezt kijelentettem,újra elkezdtem bőgni,a fejemet az asztalra hajtottam,mert hirtelen a sok gondolattól két tonnásnak tűnt.
-Ange...ne sírj!-jött oda mellém Justin és átölelt.-Megígérte nekem is,hogy nem csinál még egyszer ilyet.-mosolygott rám.
-De legelőször is megígérte,mégsem tartotta be...-szipogtam.
-Ange...kérj tőle egy kis időt a kedvemért,amíg csak átgondolod a dolgokat.oké?-nézett rám nagy szemekkel  Justin.-na gyere ide hugicám!-majd megölelt.Felvonultam a fürdőbe,megfürödtem,majd lefeküdtem aludni,de most nem jött az álommanó...egyfolytában Zayn és Justin szavai mászkáltak a fejemben,majd hajnali négy óra körül elaludtam...

15.Fejezet

-Ange!Hé...Ange...ébresztő!
-Mi az már?-szólaltam meg csukott szemmel.
-Kelj fel!-kiáltott rám Justin.
-Csak még 5 percet kérek.-ráhúztam a takarót a fejemre.
-Már vagy 16 órája alszol...
-Ne hazudj!-néztem ki a takaró alól rá,majd az órámra.-Hogy mennyi?-kiestem takaróval együtt az ágyamból.Justin csak röhögött rajtam,majd nagy nehezen megszólalt.
-Amúgy itt van Hannah,Mandy és Gemma...
-Hogy mi?Mit keresnek itt?-fojtottam Justinba a szót,majd feltápászkodtam a földről.
-Ma délelőtt megbeszélték a fiúkkal,hogy idejönnek...
-Ahha...oké...-tekertem magamra a takarót,és sétáltam lefelé a nappaliba.
-Ange...én a helyedben felöltöznék,mert...
-Sh Justin,csak köszönök nekik!-kettesével szedtem a lépcsőfokokat,majd mint egy hülye,beugrottam a nappaliba...
-Hupsz...lehet,hogy hallgatnom kellett volna Justinra?
-Angee!!-futott oda hozzám Zayne röhögve.-Hallod,szerintem öltözz fel,mert elég ergyán nézel ki!-suttogta nekem,majd megölelt röhögve.Egyszer csak azt vettem észre,hogy majdnem az összes fiú a nyakamba ugrott...kivéve egyet...Harryt.Miután leszálltak rólam a fiúk,elkezdték gyilkolászni egymást...Harry meg csak nézett...és nézett...egyszer csak a lányok kivonultak a szobából,és a fiúk után mentek,persze az ajtót becsukták.1 perces néma csend után megszólalt Harry.
-Szia...-mosolyodott el.
-Szia...-néztem rá zavarodottan.Egyre közelebb lépdesett hozzám,és közben elkezdett beszélni...
-Figyelj,amit tettem...én nagyon sajnálom...idióta barom vagyok tudom,de teljesen kész voltam...és bocsáss meg nekem kérlek...-nézett rám a nagy kékeszöld szemeivel...-szeretlek...-meghaltam ott helyben,úristen nem tudok rá haragudni.
-én is téged...-néztem rá tiszta vörös fejjel,mosollyal az arcomon.Harry egyre közelebb jött hozzám,majd a szemembe nézett...
-Bocsánat...-majd egyre jobban közeledtek az ajkai,az én ajkaimhoz.
-Harry...ne...ne..ne...-suttogtam becsukott szemmel,majd elcsattant a "békecsók",ami kb.5 percen keresztül tartott.
-Hiányoztál...-ölelt meg Harry.
-Te is nekem.
-Amúgy...öltözz fel...,bár nekem így is megfelelsz,de szerintem,nem így kéne a városban mászkálnod.-mosolyogva megpuszilta az arcomat.
-De nem tudom,hogy mit vegyek fel!-néztem rá a nagy zöld szemeimmel.
-Oké...értem a célzást...segítsek...na jól van...-rám mosolygott,majd megcsókolt.Úristen,hogy hiányzott már ez az életemből...Az emeleten összefutottunk Justinnal.
-Hey Harry!-mosolygott rá,majd kezet fogott vele.
-Hey Justin!-mosolygott vissza Harry.
-Hát...izé...ti?!Te...nem úgy volt,hogy...izé...ki akarod nyírni?!-csak hebegve-habogva tudtam megszólalni,annyira meglepődtem...
-Drága hugicám,amíg te aludtál sok minden történt ám!-kacsintottak rám a fiúk.Úristen...gondoltam magamban,majd elmentem Harryvel a szobámba.
-Szevasz öreg haver,hiányoztál!-dobta le magát az ágyamra,majd egy kanos vigyor kíséretében rám nézett...
-Kedves Edwardka!-szólaltam meg nevetve...-most ruhát keresünk nekem!-kacsintottam rá.
-A nevem még mindig HARRY!-kiáltotta el magát nevetve.
-plusz Edward!-nevettem el magamat.
-Na csend kisasszony,kegyed mondta,hogy ruhát keresünk önnek!-szólalt meg nevetve Harry,majd feltápászkodott az ágyról,megfogta a derekamat,és a fejét a vállamra tette.-Szerintem az a csíkos póló legyen,azzal a sorttal,plusz converse csuka!-szólalt meg dörmögve.
-Nincs hideg a sorthoz?
-25 °C fok van!-nézett rám mosolyogva.
-A póló és a cipő maradhat,de inkább egy farmergatyát húzok a sort helyett.
-Tedd azt!-majd hátradőlt az ágyamon.
-öm...most komolyan végig akarod nézni,ahogyan átöltözöm?!
-a-a...komolytalanul!-szólalt meg nevetve.-amúgy szerintem már láttalak téged ruha nélkül is...-kacsintott rám.A fejem tiszta vörös lett...Gyorsan belebújtam a kiválasztott ruhadarabokba,majd gyorsan megfésülködtem,majd kézenfogva lesétáltunk a  nappaliba,ahol Hannah és Lou szokásos módon szórakoztak egymással,majd "puszi-puszi"...Mandyék,ahogyan múltkor fogalmazott Hannah,"egy órás nyáladzásba" kezdtek,Zayn és Niall,meg valamin röhögtek.
-De jó újra így látni titeket!-szólalt meg Gemma,majd megölelt minket...-Na gyerekek,indulhatunk?
-Igen!-feleltük kórusban,majd indulhatott az ünneplés.

14.Fejezet

-Igazunk volt,vagy igazunk volt?-mosolyogtak rám a lányok.Közben Hannah telefonja megcsörrent.
-Milyen barom állat hív fel engem hajnali 5-kor?-felvette-Szia Lou!-Hannah annyira röhögött,hogy odaadta nekem a telefont.
-Szia Ange...!Mielőtt megszólalnál közlöm,hogy ki vagy hangosítva.
-öm oké...sziasztok!Na szóval mi az a nagyon fontos?
-Hát MI!
-Ti?
-Igen...mi...,vagy nem vagyunk fontosak számodra?
-de...persze...szóval mi van veletek?

-Holnap délután lehet,hogy már otthon leszünk!-ordított bele Lou a telefonba.

-Hogy mi?!-szólaltam meg csodálkozva.

-Nem is örülsz?

-De...csak...

-Csak?

-mindegy...-sóhajtottam fel.

-Én tudom mi a baja...!-kiáltott fel büszkén a háttérben Niall.-Harry hazatér...

-Nem...csak...-eltalálta...de nem akartam bevallani,hogy még egyáltalán nem állok arra készen,hogy Harryvel találkozzak.

-Hát mi picúr?-szólalt meg Zayn.

-Picúr...?!Mi az álmodós unikornison naplementébe lovaglós fene?

-Lou te jól vagy?Honnan szedted ezt a dumát?-röhögött Niall.

-A húgomtól,Daisytől...-jelentette ki büszkén.

-Na srácok komolyodjatok meg,te meg Harry,ülj le vissza a seggedre!MOST!-ordította el magát Liam.-szóval Ange...válaszolj kérlek!

-Ez nem publikus...-ez volt a legjobb érv,amit ki tudtam találni.

-Héj Angee,de ugye majd elmondod otthon nekem?!-szólalt meg Zayn.

-talán...

-na jól van,elég a depizésből!Legyetek már vidámak,hiszen holnap találkoztok egymással!-szólalt meg Lou.A hangján lehetett hallani,hogy sokkal jobban izgatott,mint én vagy Harry.

-Én az vagyok...-szólalt meg Harry.

-Nézd már,mosolyog és nem erőltetett vigyor!-nevetve szólalt meg Niall.-Ange...és te?!Nem reagálsz semmit sem?!

-wohoo!-nyögtem ki,nem túl meggyőzően.

-Angeee!-szólalt meg Zayn.

-Jó...oké...bocsi,de örülök!-a francokat...csak legyünk már túl rajta.

-A lányoknak már elmondtad,hogy holnap nagy eséllyel go London?

-öm...el...de egyenlőre,még mindig Hannah "poénján" nevetnek...

-ooké...na de megyünk fotózásra.Szia Angee!Vigyázz magadra!-kiabálták kórusban,majd letették.

-Ange...Ange...te nem is örülsz,hogy hazajönnek a fiúk?-nézett rám Mandy.

-De...-lehajtottam a fejemet.

-Ajj Ange...Harry?-nézett rám nagy szemekkel,de mégis együttérzően Hannah.

-Igen...de...

-Csend,nem lesz semmi gond,megígérjük...-szólaltak meg a lányok.

-Hé csajok!Mi ez a nagy boldogság?-nézett rá Justin Hannahékra.

-Hazajönnek a fiúk holnap!-kiáltott fel Hannah és Mandy boldogan.

-Ugye Harryt,ott hagyják?!-miután ezt Justin megkérdezte,egyből mindenki rám nézett.

-öm...-próbáltam valami válaszféleséget kinyögni.

-Nyugi csak vicceltem...,amúgy akarod,hogy beszéljek Harry fejével?!-Megígérem,hogy nem fogom bántani...na?-nézett rám nagy szemekkel Justin.

-Én...-a telefonom zavarta meg a beszélgetésünket.

-Hallo?

-Szia Ange!Gemma vagyok!Holnap jönnek haza a fiúk!-mondta izgatottan.

-ahha...tudom...-majd sóhajtottam egyet.-alig várom...

-Drága Angelinám...az öcsém idióta!Viszont a te idiótád...Szeret téged...egyik nap,amikor elvonult sírva,a szobájába felhívott engem...és közölte,hogy fél...fél attól,hogy elveszít téged...Ange,ha ezek után nem fogadod vissza a felmosórongy fejét,akkor te nagy bolond vagy...

-én...én...

-te...te...?Ange...szereted?Csak igent,vagy nemet fogadok el válaszképpen...

-igen...szeretem...mindennél jobban...

-akkor meg,mi a francra vársz?Holnap,ha beszélni akar veled,akkor beszélj vele...hidd el...minden rendbe fog jönni!

-köszönöm Gemma!

-Nincs mit!Na de fekvés,alvás...holnap lesz a nagy nap,és ha lehet,akkor ne nézz már úgy ki,mint egy múmia!-nevetett bele a telefonba,majd elköszöntünk egymástól,és megfogadtam a tanácsát,így rögtön elmentem aludni,persze azonnal elnyomott az álom...

13.Fejezet

A nappali közepén ültem bőgve.Egyszerre olyan sok gondolat mászkált az agyamban,hogy megfájdult tőle a fejem...Hannah és Mady rögtön odaültek mellém.
-Ange...ne sírj...kérlek,hallgass meg...-szólalt meg Hannah.
-Ha Harryről van szó,akkor légyszi ne is folytasd...-néztem rá bőgve,erre Hannah fogta magát,és megbökte az oldalamat.
-Áú...ez mire volt jó?-kérdeztem tőle szipogva.
-Édes drága egyetlen Angelinám...nem bujdoshatsz örökké...-megfogta a fejemet a két kezével Hannah,majd maga felé fordította...-szóval mielőtt megszólalnál hallgass meg.Egy baráti tanácsot adok csupán,viszont azt a helyedben jól meggondolnám...BESZÉLJ HARRYVEL!-nézett rám a nagy kék szemeivel,majd elkezdte rázni a fejemet,és megölelt.
-De én nem bírok...,egyszerűen,nem akarok többé róla hallani...
-Ange...figyelj rám...szereted?-kérdezett nagyra nyílt szemekkel Mandy.
-én...én...nem tudom...-kezdtem el sírni...-egy biztos,hogy ő nem szeret engem...
-Ange!Hé...ne mondj ilyet...szeret téged...és az előbb is elmesélte részletesen,hogy mi történt,csak beszélned kéne vele,csak végig kéne hallgatnod...légyszi...-nézett rám kiskutyaszemekkel Hannah.
-Ange a legjobb az lenne,hogyha most felhívnád és megbeszélnétek,így még mi is tudnánk segíteni neked...-mosolygott Mandy.
-de én...-nem hagyta Hannah,hogy végigmondjam...már hívta is a telefonján Harryt,persze kihangosította...
-Hallo?
-Szia Harry,Hannah vagyok!Ja és csak halkan megsúgom,hogy nézőközönségünk is van!
-Ange is ott van?-hallottam a hangján,hogy reménykedik,hogy igent mond Hannah.
-is...-válaszolt mosolyogva Hannah.
-Ange...légyszi...Hallgass meg!Kérlek!Szeretlek,értsd meg,én csak annyit kérnék,hogy elmagyarázhassam a történteket...-a végén már szipogott.
-Harry te sírsz?!Amúgy szia Hannah!Ja...és többiek...-kiabált bele Lou a telefonba.-Amúgy,ha rám hallgattok,akkor Hannah és Mandy szépen kivonul a szobából,és ti meg megbeszélitek a dolgokat.-okoskodott Lou a telefonba.
-É...é...én...erre nem vagyok most pillanatnyilag képes...-kezdtem el sírni...-kell még egy kis idő,hogy feldolgozzam...
-De Ange...mennyi...?Csak ennyit árulj el nekem!-Harry hangján is lehetett hallani,hogy sírt.
-Nem tudom...-kész voltam...A sírástól már az elájulás szélén álltam.
-Hé Ange jól vagy?-Hannah aggódva megfogta a kezem...én válaszképpen,csak kinyögtem egy halk nemet,majd a lányok felültettek a kanapéra.
-Hé...lányok...hé...mi van?Minden rendben?-Lou kérdezgetett idegeskedve.
-öm...Ange rosszul lett,de mindjárt jobban lesz...reméljük.-nézett rám Mandy aggódva.
-Amúgy Harry?-Hannah kíváncsian kérdezgette Lout.
-Elment a szobájába sírva(!!!)...azt mondta,hogy Ange miatta van olyan állapotban,amilyenben éppen van,és ha Ange szenved,akkor ő is szenvedni fog...
-Figyelj Lou...-szólaltam meg szipogva...-szerintem menj utána,mielőtt még valami hülyeséget csinálna...-újra elkezdtek patakokban folyni a könnyeim.
-Okéoké.Sziasztok!-elköszönt Lou,majd letette.

*Harry szemszöge*

-Harry,Harry...légyszi engedj be!Kérlek!-Lou dörömbölt az ajtómon.
-Nyitva van!-szólaltam meg.
-Harry figyelj ide...ne sértődj meg,de mindenki tudja,hogy hülye vagy,amúgy mindenki követ el hibákat...!
-De ekkorát?Lou...tudom,hogy az lesz a vége,hogy nem bocsájt meg...
-Harry!Figyelj már rám te idióta!Nem azt mondta,hogy nem szeret,hanem azt,hogy idő kell neki!-csapott a lábamra Lou.
-utál engem...
-Te hallod egyáltalán,hogy én mit mondok?Harry figyelj már rám!-Lou belevágott egy hatalmasat a hasamba.
-Áú...te hülye barom...a hasam...
-Bocsi,de csak így bírtam elérni,hogy figyelj rám...szóval...HÜLYE vagy!És szeret téged,csak egyenlőre meg kell magát győznie arról,hogy bízhat benned.
-De én...
-Kuss Harry,most én beszélek!Szóval,most szépen elindulunk riportot adni,majd utána rávesszük Liamet és Zaynet,hogy hívják fel a lányokat,oké?
-igen...
-Na ez a beszéd!-ölelt meg Lou.
-Fiúk siessetek!-kiabált be Niall,majd visszafordult.-Harry te sírsz?
-Igen...de hagyjuk...menjünk riportot adni...
-Oooké...-szólalt meg Niall,majd elindultunk.

*Ange szemszöge*

-Hugi,hé...hugi...ébresztő!
-Mi,mi van?-szólaltam meg kómásan.
-Hé...halkabban,még felébreszted a lányokat.Amúgy Zayn keres téged.-majd odaadta Justin a telefonomat.
-Szia Angee!
-Szia Zayne!
-Hé...kislány...hiányzik a tök fejed!-röhögött bele a telefonba.
-A tiéd is nekem....-mosolyodtam el.
-Amúgy hogy vagy?Hallom gondok vannak?
-Voltam már jobban is...,amúgy légyszi ne beszéljünk róla!
-Ange...értsd meg...én csak jót akarok neked...!
-Tudom,de...
-De?
-Nem tudom...-sóhajtottam fel.
-Ange,akkor most elmesélem részletesen a történteket,te meg meghallgatsz szépen!Szóval...-elkezdte mesélni,hogy hogyan is történt az a szörnyű nap,ami mindent elrontott köztem és Harry között.Miközben mesélt néhányszor megállt és megkérdezte,hogy folytassa-e...a végén elmesélte Zayne az egészet...
-Talán mégis szeret?-szólaltam meg sírva.
-Ange...mi az,hogy talán?!Tuti!Imád téged,mindennap min.50-szer emleget téged...én megtettem,amit tudtam...remélem segítettem valamennyit...
-Zayn...köszi...-szólaltam meg szipogva.
-ugyan már...ez természetes...-hallottam Zayne hangján,hogy elmosolyodik.-Na de picúr...mennem kell...vigyázz magadra,és fogadd meg amit mondtam!Szia!-köszönt el,majd letette.Közben Mandy beszélt Liammel.Hannah a háttérben mutogatott az órára.Miután Mandy letette a telefont,Hannah megszólalt.
-Öregem...kemény egy óra nyáladzás...mi Louval 5 perc alatt lezavarjuk az ilyen beszélgetéseket!-nevetett fel.
-Angee...jól vagy?-nézett rám mosolyogva Mandy.
-Igen...-majd elmeséltem nekik mindent,amit Zayn mondott.

12.Fejezet

Már 2 hete elmentek a fiúk. Belehalok a hiányukba. Amióta nincs itt Harry a suliban is rosszabbul teljesítek. Mostanában alig hív fel.. nagyon hiányzik.
-Szia hugi!

-Justin... légyszi eljössz velem vásárolni?-néztem rá a nagy zöld szemeimmel.

-Ahj, Agne... kérd meg Hannaht!

-De Hannah beteg!-néztem szomorúan Justinra, majd lehajtottam a fejemet.

-Na jól van... gyere, megyünk!-mosolyodott el Justin. Miközben sétáltunk a pláza felé sok mindent megbeszéltünk, ezt csak Justin telefonja zavarta meg.

*Justin szemszöge*

-Hallo?

-Szia Justin, Lou vagyok.

-Szia Louis, hogy-hogy engem hívsz?-Ange értetlenkedve állt mellettem.

-Figyelj, amit most mondok, NEM mondatod el Ange-nek!-Lou hangján lehetett hallani a komolyságot, ami elég ijesztő volt számomra. Sóhajtott egyet, majd folytatta... -Harryről van szó...

-Mit csinált?-egyre idegesebb lettem, Ange arcán felfedeztem egyfajta félelmet. Ezért megöleltem, majd tovább hallgattam Louist.

-Nagy hülyeséget.

-De mit?-már ordítottam a telefonba... Ange arcán pár könnycsepp perdült le...

-Volt egy fellépésünk és utána autogramosztásnál egy csaj lesmárolta Harryt, ő meg hülye idióta módon visszacsókolta... és...

-Hogy mit csinált?-vágtam bele Lou szavába.-Üzenem neki, hogy ha még egyszer hozzányúl Ange-hez, megölöm!-kinyomtam a telefont. Ange sírva, de mégis reménykedve rámnézett.

-Sajnálom hugi!-fogtam és magamhoz szorítottam.

*Ange szemszöge*

Félek... nem tudok semmiről semmit. Fel kell hívnom Lout most, Miután hazaértünk, felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót... majd felhívtam Louist.

-Lou kérlek, mond el, hogy mit mondtál Justinnak!-sírva kérleltem Louist.

-Ange...-sóhajtott egyet, majd folytatta-nem akarom, hogy valami hülyeséget csinálj, szóval nem...

-Lou... kérlek... akkor legalább őszintén válaszolj, oké?

-Igen...

-Megcsalt engem Harry?-már szabályosan bőgtem. Lou sóhajtott egyet, majd válaszolt.

-...Sajnálom Ange...-1 másodperc alatt több milliárd darabra tört szét a szívem. Hát elhagyott... nem szeret... miért pont így kell véget érnie ennek a történetnek?

-Ange... ott vagy?

I... i... igen...-válaszoltam bőgve.

-Ange figyelj rám... nem az ő hibája!

-Lou... ne... kérlek ne... nem akarok többé róla hallani...

-De Ange... hallgass meg!

-Szia Lou!-majd letettem a telefont. Ennyire még talán sosem sírtam. Justin dörömbölt a szobám ajtaján, így beengedtem. Rögtön elmondott nekem mindent. Én meg éreztem, hogy a szívem lassan teljesen felmondja a szolgálatot.

*Harry szemszöge*

Mikor Lou beszélgetett Justinnal és Angelinával, ott ültem mellette... és hallgattam a reakciókat. Miután Ange kijelentette, hogy nem akar többé rólam hallani, összetörtem... miért... miért vagyok ilyen hülye tróger disznó?!?!? Fájdalmat okoztam egy olyan embernek, aki megbízott bennem... Nagyon dühös voltam magamra, mérgemben elkezdtem ütögetni a falat.

-Normális vagy? Mit csinálsz te idióta?-ordított rám Niall.

-Ha Ange szenved, akkor én is.

-De a falnak ne kelljen már szenvednie, vagy még több ártatlan "személyt" meg akarsz bántani?-Niall arcán azt láttam, amit pillanatnyilag az összes fiú arcán látok... utálatot...

-Fel kell hívnom Ange-t!

-Te normális vagy? Tudod hogy összetört?! Alig bírt a telefonba beszélni a sírástól... Értsd meg... idő kell neki...-kiabált velem Lou.

-Igazad van...

*Ange szemszöge*

2 napja csak bőgök... nem pont ilyen őszi szünetről álmodoztam...

*Csengettek*

-Nyitom!-kiáltott fel Justin...-a szobájában van.-mondta valakinek, majd bement a szobájába.

-Ahj Ange! Sajnáljuk!-Hannah és Mandy volt az. Megöleltek, én meg persze újra bőgtem.
-Ange... emlékszel arra, amikor Arnold elhagyott egy csaj miatt 2 év után? És te öntötted belém a lelket?-kérdezte Mandy.

-Igen...-szipogtam.

-Na gyorsan látni szeretném azt az Angelinát! Ahogyan te fogalmaztál, akkor: "Pasi és busz után sose fuss! Mindig jön a következő..."-majd megölelt. Közben Hannah telefonja megszólalt, Lou volt az, kihangosította.

-Szia cicám!

-Szia Lou!-mosolyodott el Hannah.

-Hiányzol!

-Te is nekem, de nagyon!

-Figyelj... Ange hogy van?

-Nagyon rosszul...-rám nézett Hannah, majd folytatta...-2 napja csak sír.

-Figyelj... Harry akar veled beszélni, odaadhatom neki a telefont?-Hannah rám nézett, majd beleegyezett.

-Hannah... szia...-mikor meghallottam Harry hangját, a szívem olyan gyorsan kezdett verni, mint még soha... Mandy átkarolt, majd megfogta a kezem nyugtatásképpen.

-Szia...

-Figyelj én csak... tudom, hogy most utál mindenki, de a csaj smárolt le engem...-nem bírtam tovább, meg kellett, hogy szólaljak.

-Te meg visszacsókoltad!-szólaltam meg bőgve.

-Ange? Ange... figyelj... én sajnálom...

-Nem érdekelsz...-mondtam sírva, majd lefutottam a nappaliba.

-Ange kérlek!

-Harry, már elment...-mondta Hannah Harrynek, majd elköszöntek a fiúktól és utánam futottak...

11.Fejezet

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem,viszont enyhítette a fájdalmamat,hogy Harry itt van mellettem.
-Jó reggelt!-rám mosolygott,majd megpuszilt.
-Szia!-mosolyogtam vissza.
-A tegnap este...izé...szóval...-miközben Harry próbálta elmondani a mondatot,Lou bejött a szobába egy takaróba becsavarva.
-Üdv kölykök!Hogy telt az éjszaka?-egy hatalmas vigyor keletkezett az arcán.
-Azt a szót,hogy kopogás,már hallottad cicafiú?-röhögve kérdezte Harry Lout.
-Édesem...IGEN!De most siettem hozzád,mert hallottam valakitől,hogy az én drágaságom megcsal ezzel a lénnyel!-mutatott rám röhögve Lou.
-Bocs kicsi cicám,de kell egy kis változatosság,amúgy úgy tudom,hogy te is folyamatosan megcsalsz,egy Hannah nevű lénnyel!-A két fiú már meghalt a röhögéstől,egyszer csak Niall toppant be.
-Hey!Na mi volt este?-a mondat végét elnevette.
-Megtudhatom,hogy mért kérdezi mindenki ezt?-néztem rájuk értetlenkedve.
-Az van,hogy lehet,hogy kicsúszott a számon,hogy mit tervezek estére veled kapcsolatban...-vakargatta tarkóját Harry...
-Szuper!Van olyan dolog,amit csak nekem mondasz el és nekik nem?-már nagyon dühös voltam,a fiúk közben kiszivárogtak a szobából.
-Van...-egy nagyot sóhajtott,mélyen a szemembe nézett,s így szólt...-Szeretlek!-az arcán egy kis mosoly keletkezett.Reakcióképpen megcsókoltam.
                                                              -----------------------
-Szeretlek,vigyázz magadra!-mégegyszer megcsókolt,majd felszálltak a gépre.Hannahval és Mandyvel nagy nehezen elhagytuk a repülőteret,a taxiban az egész utat végigbőgtük.Nos igen...1 teljes hónap Harry és a fiúk nélkül.Még tegnap megbeszéltük Hannahval és Mandyvel,hogy ma Hannahnál alszunk.A sok sírástól úgy elfáradtunk,hogy szinte rögtön elaludtunk.Hajnali 3-kor a telefonom ébresztett fel.
-Hallo?-szólaltam bele a telefonba kómásan.
-Ange,úristen,de jó hallani a hangod!
-Harry?-az álmosságtól lassan estek le a dolgok.
-Igen,de ugye nem zavarok?
-Végülis...hajnali 3 van!-szóltam bele a telefonba.
-Jaj,tényleg,bocsi...na de csak azért hívtalak fel,mert közölni szerettem volna veled,hogy szerencsésen megérkeztünk,és hogy szeretlek!-hallottam a hangján,hogy elmosolyodik.
-Én is téged!-elkezdtek folyni a könnyeim.-na de most megyek!Szia.Szeretlek!-mondtam szipogva,majd letettem.Nagy nehezen sikerült újra visszaaludnom.

10.Fejezet

*Csengettek*
-Zayne,Liam!Sziasztok!
-Szia Ange,Harry?
-fent van,szólok neki,egy pillanat,addig gyertek be.-mondtam nekik mosolyogva,majd felmentem Harrynek szólni.
-Szia Ange!-köszönt,majd elkezdte ütögetni mellette az ágyat,hogy oda üljek le.Miután leültem,rám mászott.
-Ha...Ha...Harry...hé...ne...-két csók között próbáltam kinyögni egy-két szót,nem sok sikerrel.Pár másodperc után lemászott rólam.
-Miért nem akarod?-nézett rám nagy szomorú szemekkel,majd leült az ágy szélére.
-Lent vár rád Zayn és Liam...-néztem rá mosolyogva,majd átöleltem hátulról a nyakánál fogva.
-Mért nem ezzel kezdted?
-Ezt próbáltam elmagyarázni,de egy Harry Edward Styles nevezetű férfiú nem nagyon törődött ezzel...-kacsintottam rá egyet,majd adtam neki egy puszit.
-Csak HARRY STYLES!-röhögve kiabálta,majd megcsókolt,megfogta a kezemet és lementünk a földszintre.Mikor lementünk meglepődve néztük,hogy Mandy és Liam eltűntek.Zayn csak nevetve a nappalira mutatott,ahol éppen "ismerkedtek" egymással.
-Hé Liam,ismerkedsz a...,inkább egy magyar nyelvvel?-Harry röhögve ordította oda Liamnek,aki hátrébb lépett min. 2 lépést Mandytől.
-Végre előkerültél!-szólalt meg Liam tiszta vörös fejjel.
-Elő...na,mit szeretnétek?
-Csak megnézzük,hogy hogy van a kedvenc énekesünk...nem szabad?-vágta rá Zayn és Liam nevetve.
-Na már megint milyen szívességről van szó?-nézett mosolyogva rájuk Harry.
-Nem szívességről,hanem egy utazásról.
-Hogy miről?-erre már én és Mandy is felfigyeltünk.
-Harry Styles irány Los Angeles!-kiáltották mosolyogva a fiúk.Harrynek is egy orbitális mosoly keletkezett az arcán,majd rám nézett és rájött,hogy ez azt jelenti,hogy távol kell lennie tőlem x ideig.
-Ahha...ez jó,meg minden,de mennyi időre?És egyáltalán mikor?És Angelinával mi lesz?
-1 teljes hónapra pajtás,jövőhét szombat,és sajnálom,de nem jöhet velünk,se Ange,se Mandy és Hannah se.-mondta megértően Zayn.
-De én...-ennyit bírt kinyögni Harry,majd rám nézett könnyes szemekkel.
-Majd kibírod nélkülem valahogyan...-kezdtem el sírni.
-Aj,gyerekek,majd túlélitek valahogyan...,vagyis reménykedjünk benne...-jött le a lépcsőn Justin,aki eddig végighallgatta a beszélgetésünket.Odalépett hozzám és Harryhez,átkarolt minket,majd megszólalt.
-Kedvenc kis leendő sógorom,viszont,ha távolléted alatt,valami olyat teszel,ami hosszútávon fájna a drága hugicámnak,akkor teszek róla,hogy neked is fájjon!-rákacsintott Harryre,majd megpuszilt engem és bement a konyhába.Harry rám nézett megrémült fejjel,hirtelen köpni-nyelni nem tudott.
-Segítség!-súgta oda nekem.Én válaszképpen,csak felnevettem és megcsókoltam.Egyszercsak megszólalt röhögve Justin,miközben a konyhában az ablakból kifelé bámult.
-Azt hiszem nem működik a csengő!-már annyira nevetett,hogy folyt a könnye.
-Drága bátyuskám,ugyan miből gondolod te azt?-néztem rá értetlenül.
-Abból,hogy Louis és Hannah már fél órája nyomogatják,és még mindig nem szólalt meg!
-Te hülye állat,mért nem engedted be őket?!-Justin mosolygott egyet,majd elment,Harry végre mert levegőt venni,én meg közben odafutottam az ajtóhoz és beengedtem Hannahékat.
-Sziasztok,gyertek be!
-Mért nem engedtél be minket?-kérdezte Hannah kisírt szemekkel.
-1.Nem működik a csengő,2.a bátyám meg  idióta,amúgy látom nálatok is Los Angeles láz tombolt.-néztem rá Harryre.
-Az...-hajtotta le Hannah és Louis a fejüket,majd Lou odahúzta magához Hannaht,és megcsókolta.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de szerintem használjuk még ki ezt az egy hetet!-szólalt meg Niall,Lou és Hannah háta mögül.
-Oké!-adtuk rá az egyhangú választ,majd leültünk a nappaliban beszélgetni,aminek az lett a vége,hogy röhögőgörcs után röhögőgörcs támadt rá mindenkire.A fiúk mikor már megunták a röhögést,elkezdtek táncolni,közben,nem tudom,hogy honnan,de előkerült pár pia,szóval mindenki kidőlt.Aminek az lett a vége,hogy Harry és én a szobámban kötöttünk ki,az ágyamon és igen...összeálltunk,mint 2 kicsi Lego.(a többit a fantáziádra bízom!;) )

9.Fejezet

A hangulat csak jobb lett,mikor megjelent Gemma.Már mindenki fullákolt a röhögéstől,és csak akkor maradtunk csendben,amikor megcsörrent a telefonom.
-Halo?
-Szia,Angelina?
-öm...igen.Miért?
-válaszolnál pár Harryvel kapcsolatos kérdésre?
-Nem!-majd kinyomtam,és folytatódhatott a hülyéskedés,mire lefeküdtünk aludni,teljesen kiment a fejemből,ez az egész újságírósdi...Reggel Justin ébresztett engem és Harryt.
-Tudtátok,hogy szakítottatok?
-Hogy mi...?-néztünk rá kómás fejjel.
-A címlapon vagytok gyerekek,3 oldal csak rólatok,fotókkal együtt!-Kitéptem Justin kezéből az újságot,mert nem hittem neki,majd ledöbbentem.Nagy piros betűkkel az virított a címlapon,hogy 'Harry Styles megcsalta a barátnőjét'.Harry is le volt döbbenve.Miután elolvastam a cikket,legszívesebben bőgtem volna,láttam,hogy Harry is hasonlóan érez.
-Ekkora nagy szemétládát!-már tiszta vörös volt Harry feje az idegességtől...ültünk az ágyban és szidtuk az újságírót,egyszercsak Gemma lépett be a szobába.
-Hey fiatalok,mizujs?
-Ez!-dobta oda Harry az újságot.Gemma elkezdte olvasni a cikket.Az ő fején is lehetett látni,hogy most legszívesebben fogna egy nagykést és leszúrná az újságírót.
-...na jól van...ezt én nem bírom tovább...öltözzetek fel,bemegyünk a szerkesztőségbe.-parancsolt ránk Gemma,majd elment.Gyorsan bevonultam a fürdőbe felöltözni,mikor kimentem,már az ágyamon ülve várt rám Harry.
-Indulhatunk?-megfogta a kezemet,majd megcsókolt.
-Most már igen!-mosolyodtam el.A szerkesztőségbe vezető út,csendben telt.Érezni lehetett a feszültségett a levegőben.Mikor odaértünk,Gemma rögtön intézkedni kezdett,és meg is találta azt az újságírót,aki a cikket írta.Harry amikor meglátta a férfit,fogta magát és arcon vágta...Gemmával lefogtuk,hogy ne legyen nagyobb botrány.Harry üvölteni kezdett.
-Te szemét tetű,mért akarod tönkretenni az életünket?-a pasi egy gonosz mosolyt varázsolt az arcára,majd hívta a biztonsági őrt.Legszívesebben felgyújtottuk volna az egész épületet,de inkább hazamentünk.Miután hazaestünk,Harry felment twitterre és közölte mindenkivel,hogy hazugság amit írtak az újságban.Én addig Gemmával beszélgettem a konyhában.
-11 óra van és már szar kedvem van...-mondta idegesen.
-Csak kerüljön a két kezem közé az az újságíró...-vágtam rá.Gemma elmosolyodott,majd nyugtatásképpen megölelt.

8.Fejezet

*Ange szemszöge*
Miután kiléptünk a kórházból,minimum 100 fotós és még kétszerannyi rajongó támadt le minket.Harry szerencsére senkinek sem adott autogrammot,így a kocsi felé vettük az irányt.Miután beszálltunk a kocsiba,egy ismerős arc üdvözölt.
-AAAnge!Szia,úristen,hogy vagy?
-ú-ú-úristen Mandy!-kb.fél óráig be nem állt a szánk,egyfolytában magyarul dumáltunk,de néha-néha egy-két angol mondat is elhagyta a szánkat.Elmesélte,hogy nyaralni van itt,meg,hogy hogy vannak otthon(Mo.) a többiek.Miközben az otthoniakról beszélt,elfogott a sírás.Szegény Harry és Lou annyira megijedtek,hogy mi a bajom,hogy Lou a kocsival félreállt az útról.
-Ange...hé...Ange...mi a baj?-kérdezte aggódva Harry.
-se...se...semmi...-a sírástól alig bírtam beszélni.Harry mondta Lounak,hogy ő és én gyalog megyünk tovább,és majd nálam találkozunk.Lou bólintott egyet,majd elhajtott.
-Ange figyelj ide...légyszíves mondd el,hogy mi a baj,mert nem szeretem,ha szomorú vagy,és így nem tudok segíteni rajtad.-Olyan komolyan mondta végig a mondanivalóját,hogy éreztem,hogy komolyan gondolja ezt a "lelkizést".Nagy nehezen szipogva belekezdtem a mondatomba.
-Harry,én nem bírom tovább ezt itt...-kezdtem el újra bőgni.
-De mit nem bírsz?-nézett rám aggódva.
-Honvágyam van,érted?Hiányzik minden régi barátom,hiányoznak a volt osztálytársaim,hiányzik mindenki...-már annyira sírtam,hogy Harrynek kellett megfognia,hogy ne essek össze.
-Ange én megértelek...-majd elmesélte a történetét,hogy csak az X-Factor miatt költözött Londonba,stb.Miután látta,hogy lenyugodtam,nyomott egy csókot a számra a puha ajkaival,majd továbbmentünk.Egy órás késéssel,de hazaértünk.
-Úristen,hol voltatok ilyen sokáig?-kérdezett minket Mandy...-ugye már nincs semmi baj?-rám mosolygott,majd várta a reakcióm.
-Nincs...-egy erőltetett vigyort csaltam az arcomra,majd megöleltem.
-Hé Ange,itt aludhatnánk,mert akkor szólok Hannahnak!?-kiabált Lou.
-Persze-mosolyodtam el,majd hirtelen Harry kezeit a derekamon éreztem,a fejét meg a vállamon.Erre reagálva fogtam magam és megpusziltam az arcát.Harry erre elmosolyodott,de nem nézett rám,csak Lout bámulta,ahogyan kiabálva magyarázza Hannahnak,hogy ma nálunk alszanak...
-Hannah,érted?!Angenél fogunk aludni...!Mi?!Neeem!-a röhögéstől egyszer csak Harryvel a padlón kötöttünk ki,mivel magával rántott.
-Hé,én akarok felül lenni!-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Én is felül szeretek lenni,szóval jó ez így!-kinyújtottam rá a nyelvemet,mint egy kis óvodás,majd kaptam egy cuppanós puszit az arcomra.
-Hé,huncutkáim,fél perc és Hannah is itt van!-mondta Lou vigyorogva.
-Oké!-kiabálta Harry,miközben leemelt magáról,majd adott egy puszit.
-AAnge!Adsz nekem egy puszit?-vette elő Niall a lányos énjét.Harry rám nézett a nagy szemeivel,amik sugallták a választ.Ránéztem Niallre,majd megszólaltam.
-Bocsi,de nem.-Niall a kék szemeivel rám nézett,majd elkezdett hisztizni.
-Mi az,hogy nem?Harry miatt van az egész,ugye?Bezzeg ő kap puszit!EZ NEM ÉR!-a végén már üvöltött,én meg nyugtatásképpen adtam neki egy puszit,amitől teljesen elpirult.
-Aszzonyállat mit csinálsz?Megcsalsz a szemem előtt?-kérdezte röhögve Harry,majd megcsókolt-Niall ízű a szád.-nézett,vagyis próbált rám nézni komolyan,de Niall piros fejére ránézett és röhögve leesett a padlóra.
-Segíts Superman,idiótákkal vagyok körülvéve!-röhögve kiabáltam.
-Superman itt van!-kiáltott fel Lou,Hannah pont ekkor érkezett meg,így megfogta Lout a vállainál fogva,odahúzta magához,majd megcsókolta.Mandy,Zayn és Liam eközben már szakadtak a röhögéstől.Harry odajött hozzám,majd megpuszilt.
-Szóval,este mit fogunk csinálni?-suttogta a fülembe,majd megcsókolta a nyakamat.
-Kártyázni fogunk-válaszoltam baromi komoly fejjel,majd röhögésben törtem ki.Harry fején erre egy hatalmas nagy kanos vigyor keletkezett.

                                                  /I want 1D in MY BED....xD/

7.Fejezet

Reggel arra ébredtem fel,hogy úgy éreztem néz valaki.Megfordultam az ágyamban és megláttam a fiatal ápolónőt.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva,szegény eléggé össze volt zavarodva,de nagy nehezen visszaköszönt.
-Sz...sz...szia.
-Hogy vagy?
-jól,de ugye nem zavarlak?
-persze,hogy nem,örülök,hogy van beszélőpartnerem,amúgy,hogy hívnak?
-Emmának...kérdezhetek valamit?
-persze!
-szóval...te....és H...H...Harry,mióta jártok?-mielőtt válaszolnom kellett volna erre a kérdésre,szerencsére betoppant Harry,Andor társaságában.
-Hey hölgyeim!-köszöntek nevetve,majd Emmát kézencsókolták.
-és én?-vágtam egy szomorú arcot,majd Harry odajött hozzám és megcsókolt.
-...ha nem haragszol meg,akkor én nem csókollak meg!-mondta röhögve Andor,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-De szerencsés lány vagy...-hirtelen mindhárman Emmára néztünk-mármint,mennem kell,sziasztok!-majd nagy sietősen elment.
-ahh...szegény lány...ő igazán megérdemelne téged,de én...-elkezdtek potyogni a könnyeim.
-héj Ange...figyelj rám légyszi-majd a kezével felemelte a fejemet-én téged szeretlek,és senki mást,és nagyon bolond vagy,hogyha ezt állítod.-a könnyeim már patakokban folytak,majd nyugtatásképpen kaptam egy csókot.-Na jó,nem most akartam megkérdezni,de akkor megkérdezem...Ange...-mélyen a szemembe nézett azokkal a gyönyörű szemeivel-...lennél a barátnőm?-e kérdés hallatán újra elkezdtem sírni,és közben bólogattam,mint egy bolond.Harry erre egy erőszakos,de mégis kellemes és szenvedéllyel teli csókot nyomott a számra.
-Na...álompárkám...indulhatunk?-kérdezte Andor hatalmas mosollyal az arcán.Harryvel,csak bólogattunk.Majd elindultunk.Harry megfogta a kezem és úgy sétáltunk,hirtelen úgy éreztem,hogy halhatatlan lettem.
*Harry szemszöge*
Úristen,én vagyok a világ legboldogabb embere.A barátnőm maga a tökély,minden megvan benne,aminek egy tökéletes lányban benne kell,hogy legyen.IMÁDOM...!

6.Fejezet

-izé...szóval...mi csak...várj!Ugyan,mért kéne megmagyaráznom?!Hiszen te nem az apám vagy,hogy beszámoljak minden egyes másodpercről,ami velem történik!Csak a haverom vagy!
-Jól van na...csak mért nem mondtad,hogy van barátod?
-Már elnézést,de ő nem a barátom...-lehajtottam a fejemet...
-De még bármi megtörténhet...!-kacsintott rám Harry.
-Na jól van,magatokra hagylak titeket!-mosolygott egyet Andor,majd elment.
Bármi megtörténhet...?-kérdeztem nagyra nyílt szemekkel Harrytől,ő válaszképpen bólintott egyet,majd megcsókolt.Észre sem vettük,hogy nem vagyunk egyedül a szobában.
-Olyan aranyosak vagytok-mondta Zayn...,mi persze megijedtünk,mert azt hittük,hogy egyedül vagyunk...Zayn ránk mosolygott,majd halkan folytatta a mondatot.-csak kár,hogy...izé...szóval...kár,hogy nem...
-járunk?-kérdezte Harry,majd rám nézett-igen...az...
-khm...én most elmegyek WC-re...-mentettem ki magamat egy kínos beszélgetés alól.Mikor visszamentem mindkét fiú engem nézett.
-Nektek amúgy,nem próbán lenne a helyetek?
-NEM!-válaszoltak rá egyszerre,majd Zayn rám mosolygott és kiment az ajtón.Harryvel maradtam.Megint...
-Beszélnünk kell...-ilyen komolyan még sosem szólt hozzám.
-öm...o...o...oké...-dadogtam.
-Szóval,azt már tudjuk,hogy én szeretlek téged...Viszont,azt még mindig nem tudom,hogy te,hogy érzel irántam.-egyre jobban közeledett hozzám a fejével.-szóval,gondoltam elmondhatnád...és esetleg...-ennek a mondatnak a végét nem vártam meg,hanem kifutottam a kórház udvarára(ahol persze esett az eső)és egyszerűen,annyira remegett a lábam,hogy a földre estem...térdeltem a sárban és közben sírtam.Mire Harrynek leesett,hogy utánam kéne jönnie,már szarrá áztam.
-Ange,gyere be,még megfázol.-próbált felsegíteni,nem túl sok sikerrel...
-Szeretlek...-nyögtem ki.Hirtelen Harry magához ölelt és felvett,majd megcsókolt,és bevitt vissza az "ágyamba".Mivel anyáék még nem hozták be a váltóruhámat,így Harry levette a pólójáz,amit kölcsön adott nekem,majd felhúzta csak simán a Jack Wills felsőjét.Így én Harry pólójában és egy szál bugyiban mászkáltam,szerencsére Harry pólója akkora volt nekem,mint egy hálóing.Miután sikeresen átöltöztem,Harry ölébe ültem,és elkezdtünk beszélgetni.Ezt,csak egy fiatal ápolónő zavarta meg.
-Sziasztok,Angelina van egy jó és egy rossz hírem.Melyikkel kezdjem?-Miközben beszélt,egyfolytában Harryt nézte,nagy csillogó szemekkel.
-A rosszal...-vettem egy mély levegőt,majd vártam a rossz hírt.
-Ma éjszaka még bent kell aludnod...
-és mi a jó?
.viszont,holnap reggel hazamehetsz.-mosolyogva nézett HARRYRE...csak miután Harry megcsókolt,utána hagyta abba a mosolygást,majd elindult az ajtó felé.
-Elnézést,de valami furcsát lát rajtam,vagy leettem magamat?-kérdezte mosolyogva Harry tőle.Az ápolónő mosolygott egyet,majd piros fejjel rámutatott az órájára és elment.
-Figyelj Ange,én most hazamegyek,de holnap reggeé már itt leszek!Oké?-majd megcsókolt.
-Okéoké...-egy erőltetett mosolyt csaltam az arcomra.Harry mégegyszer megcsókolt,majd hazament.Egyedül maradtam,majd hirtelen eszembe jutott ,hogy a telefonomon van net,így felmentem twitterre és facebookra egy órára,majd hirtelen elnyomott az álom...

5.Fejezet

Ott feküdtem a kórházi ágyon,gépekre kapcsolva és álmaim pasija,azt mondta,hogy szeret?!Úristen...ez biztos csak valami álom...
-Ange hahó!
-öm...bocsi,csak izé...-éreztem,hogy a fejem rák vörös lett...
-nem akartalak zavarba hozni...bocsi...-elmosolyodott,majd leült az ágy melletti székre.Egy tíz perces csend után betoppant az ajtón Lou és Niall.Lou kedvesen üdvözölt minket.
-Ti hülyegyerekek!Idegbeteg leszek miattatok...mi a jó Istent csináltatok,ti nem normálisak?!-a feje tiszta vörös volt,az arcán lehetett látni,hogy nagyon mérges ránk,de mégis aggódik értünk...folytatta...-de azért szeretlek titeket,ti idióták-majd az én arcomra nyomott egy puszit,Harryt meg,megölelte.Niall már megszakadt a nevetéstől,majd egyszer csak megszólalt.
-khm...izé...szóval...basszus elfelejtettem mit akartam mondani...!-olyan hangosan nevetett,hogy a nővér kitessékelte a szobából.Lou eközben elment valami normális kaját halászni/vadászni nekem,így Harryvel ketten maradtunk...újra!
-Szóval...-próbáltam megtörni a csendet.
-Szóval?
-izé...tudod...komolyan gondoltad azt,amit mondtál?
-Mire gondolsz?
-Tudod...arra,hogy izé...
-Nem,nem tudom!-az arcán egy nagy gonosz mosoly keletkezett,egy kis gödröcskével megfűszerezve.
-De tudod,látom rajtad!
-Nem,nem tudom!-a vitatkozás közben egyre jobban közeledett egymáshoz a fejünk,majd a végén elcsattant egy csók.Úristen,ahogyan azok a puha ajkai hozzátapadtak az ajkaimhoz...leírhatatlan érzés!Ezt a pillanatot csak Lou zavarta meg.
-Héj,tubicáim,hoztam kaját!
-Izé,ez nem az aminek látszik-mentegetőztünk Harryvel közösen.
-Nyugi,én is voltam fiatal!-kacsintott egyet,majd arra hivatkozva,hogy Hannah otthon már várja,egy orbitális nagy vigyorral a fején lelépett.Ketten maradtunk ÚJRA.De most egy kínos pár perces csend jött,amit hála a mobilom megzavart.
-Szia!
-Andor?
-nem...én Pista vagyok...,persze,hogy Andor vagyok hülyelány!
-Hol vagy?
-Itt Londonban.
-Mit keresel itt?
-Inkább kit!Szóval,hol vagy?
-hát...kórházban...
-Mi a fuck?Melyikben,mindjárt ott leszek!
-központi,de nem muszáj!
-kuss,na szia!
-szia.-úristen,hogy ebből mi lesz.
-Valami baj van?-mosolyodott rám Harry,majd óvatosan megcsókolt...persze Andor pont ekkor jelent meg.
-Mi a...?
-öm...szóval...Andor,ő itt Harry,Harry,ő itt Andor...!
-Megmagyaráznád?